Ha jő a reggel

..............A dolgok a lehető legritkábban történnek úgy, ahogy mi azt szeretnénk. A mese sem csak a hercegről és a lányról szól, tartozik oda egy gonosz mostoha vagy egy sárkány is. A való élet meséi groteszkebbek, mint bármely képzelet szülte történet. Van úgy, hogy a leány maga a sárkány. Vagy ha nem, inkább a sárkányt kell megszabadítani a lánytól, mint fordítva. A mostoha is csupán mostoha sorsra jutott szegény asszony, aki szeretetéből fakadva neveli vérszívó fattyát.



..............Ugye ezek a történetek már jobban hasonlítanak a valósághoz?




..............Az én mesém is valós. Hamupipőke lopta azt a cipőt és néhány órára felvette cserfes lábára, hogy a szépség szerepében tündököljön. Idővel lekopik a smink, kiszaladnak az igazi szavak és eljön a reggel, mely minden vonalra fényt derít. Ő nem szépséges leány, az emberi tömegből egy selejtes darab csupán. Így hát az én Hamupipőkém is menjen csak vissza mákot válogatni vagy pókerezni Hófehérkével. Lehetőleg messze innen.




..............Alig tudok már hinni a mesékben. Még hogy a Piroska az áldozat. Persze, persze. Csak úgy sétálgatunk az erdőben egyedül, feltűnő piros ruciban? A kis ribanc, és mi van azzal a baltával a végén?

..............Mit gondoltok Csipkerózsikát véletlenül küldték kómába? Alapos oka volt annak a jótettnek csak valami túlbuzgó idióta szexuális felindultságból úgy gondolta a bokrok mögött fekvő csaj teheti boldoggá. Azóta tudja milyen a boldogság, vagyis, hogy milyen volt. Még Csipkerózsika előtt.

..............Egyre későbben jövök haza a bulikról. Már 6 is elmúlt, a város ébredezik. De csak lassan, hisz vasárnap van.




..............Budapest ébred, az én világom polgárai álomra hajtják szemüket remélve, hogy szebbet álmodnak a valóságnál.



..............Álomra hajtom én is fejem, minden szomorúság, megbánás vagy csalódás nélkül.



..............A boldogságot néha önmagunk teremtjük, belőlünk fakad. Nyissuk meg azt a csapot, mert ha másokra várunk még a végén boldogtalanok maradunk.