Kanapé! Ja nem. Ez Canopy!

Ugorj már, mert ledoblak! Mit kell ennyire parázni? Tudtad hova jössz! Bevállaltad nem? Még 2 perc és lelöklek! Hihetetlen, hogy egyesek, milyen gyávák. Vagy csak én nem mérem fel a veszélyt rendesen?

..........Mindenesetre azt hittem a Canopy (új extrém sport vagy hasonló) kis félelmet kelt bennem, vagy legalább megemelkedik az adrenalin szintem. De nem így történt. Egy szemernyi félelmet nem éreztem és simán ugrottam.

..........A Canopy a visegrádi hegyekben felalított tornyok közötti vaskötélen való csúszkálás. Hol a fák felett, hol a lombok között változó távon és szögben.

..........2 túravezető volt és összesen úgy 7en lehettünk. Az előttünk lévők az ugrás előtt színházba illő drámai jelenetet adtak elő félelmükben, ami nem is érdekelt volna ha nem kellett volna megvárni őket. Néha pesdig csak utánuk mehettünk.

..........Ne vicceljünk: 2 biztonsági kötél volt. Mitől féltek? Na nem értem én. Legközelebb talán a vadvízi evezést fogom kipróbálni, hátha attól megkapom az adrenalin termelést. Főleg, hogy nem tudok úszni. Remélem nyáron alkalmam lesz arra is.

Íme néhány kép:

Szerelésem alapján akár a 4-es metrő építéséről is jöhettem volna. Hogy mire gondolhatok? Hát ez nem nagy cucc, ugorjunk egyet!

Az a kis hangyapiszok vagyok én.

A kilátás

A visegrádi vár

Csúszás után még ettünk, ittunk, pihentünk a zöldben. Egy igazán szép nap volt.






L