Bejegyzések
Ma láttam egy vizálló hajzselé reklámot. Azonnal felmerült bennem a kérdés: ha a víz sem szedi ki a hajadból, akkor mi? Benzin?
...
aug. 27
Ma láttam egy vizálló hajzselé reklámot. Azonnal felmerült bennem a kérdés: ha a víz sem szedi ki a hajadból, akkor mi? Benzin?
Bolondok vagyunk
Bolondok vagyunk mi emberek.
Őrültem hajszolunk felesleges dolgokat. Mindig azt ami épp nincs meg. Az összes kezünkben lévő gyémánt nem tűnik értékesebbnek annál, a széndarabkánál, amely épp hiányzik a gyűjteményből.
Milyen bolondok vagyunk mi emberek.
Nem vagyunk olyan színesek és összetettek, mint amilyeneknek gondoljuk magunkat. Nem vagyok olyan színes, mint amilyennek hiszem magam. Még önmagunkat sem ismerjük. Hogy ismerjük meg így világot?
Bolondok vagyunk mi emberek.
Nem érdemeljük meg, de néha mégis egy percre megáll a világ és megmutatja a valóságot. Azt ami kell. S ha már tudjuk mi az, ami kell, ne alkudjunk meg.
Ne legyünk már ennyire bolondok.
...
City7
..........
..........Nem kell megijedni, nem fogom Ádámtól és Évától elmesélni a történetet, bár kedvem lenne hozzá. Az információhajhászok és hírérték keresők kedvéért: produkciós asszisztens leszek egy induló televiziónál, a City7-nél. A produkciós asszisztens, mind a gyártásvezető, mind a programigazgató alá tartozik, a szervezési kérdések mellett sok esetben a felvételek koordinálását is magába foglalja és néha a riporter szerepét is felvállalva. Divatos szójárás szerint koordinátori feladatok, ismertebb nevén: Dáni bácsi a mindenes.
..........A televízió 2009 elején indul majd és főleg 30 perc körüli érdekes és hasznos műsorok információtömkelegével látja el a téma iránt érdeklődőket. Főbb témái közé tartoznak: gasztronómia, ingatlan, divat, PR és egyéb események, budapesti szórakozóhelyek, autók, egészség, otthon, stb. Igéretes? Hát, hogy a csudába ne lenne az!
..........Az weboldal még csak üresjárat, de azért kukkantsatok be.
Ez a blog nem alkalmas néhány emberi érzés kifejezésre. Mondjuk, hogy torkazsakadtamból, a Internet hálózatát kihasználva az utolsó beduinnak is, akinekk ugyan nincs Internete, kihírdessem, hogy munkát kaptam.
..........
..........Nem hiszem, hogy a kedves Salam beduin bácsi, aki a kecskéivel van elfoglalva sokat értene abból, amit mondanék, de azt azért hallaná, hogy egy jó hírről van szó. És ha jó, akkor miért ne örülne neki? Nem mindenkit fertőzött meg az irigység betegsége. Egy boldog arc látványa sokaknak örömet okoz. Akik ebbe a kategóriába tartoznak, most örülhetnek, mert itt egy boldog arc: az enyém...........Nem kell megijedni, nem fogom Ádámtól és Évától elmesélni a történetet, bár kedvem lenne hozzá. Az információhajhászok és hírérték keresők kedvéért: produkciós asszisztens leszek egy induló televiziónál, a City7-nél. A produkciós asszisztens, mind a gyártásvezető, mind a programigazgató alá tartozik, a szervezési kérdések mellett sok esetben a felvételek koordinálását is magába foglalja és néha a riporter szerepét is felvállalva. Divatos szójárás szerint koordinátori feladatok, ismertebb nevén: Dáni bácsi a mindenes.
..........A televízió 2009 elején indul majd és főleg 30 perc körüli érdekes és hasznos műsorok információtömkelegével látja el a téma iránt érdeklődőket. Főbb témái közé tartoznak: gasztronómia, ingatlan, divat, PR és egyéb események, budapesti szórakozóhelyek, autók, egészség, otthon, stb. Igéretes? Hát, hogy a csudába ne lenne az!
..........Az weboldal még csak üresjárat, de azért kukkantsatok be.
....
Amerika közelről 2.
..........
.......... Hasonló helyzetbe kerültem, mint az előző beszámoló megírásakor. Nem tudom, hol kezdjem. Röpke egy hónap alatt annyi élmény halmozódik fel az ember fejében, hogy ha abból kerek egész történetet akar formálni, olyan igazit, aminek van eleje s vége, el kell gondolkodnia. Kicsit talán a miérteken is. Hogy vajon miért a rossz dolgok a szembetűnőbbek kezdetben? Vajon miért halványítja el őket az idő, s emlékszünk csak a jóra? Van ebben valami sorsszerűség? Bevallom, ezt még nem sikerült megfejtenem. Vannak elgondolásaim, de helyettük inkább vegyük sorra azt, mi minden tetszett s fogott meg ebben az országban eddigi ittlétem során.
Wal Mart
.......... Gondolom sokan hallottak már erről az áruházláncról, amit az amerikai Tesco-nak is neveznek. Pedig nagyon sokban különbözik a „mi” Tesconktól, jó értelemben. Most mégis egy olyan eseményt mesélek el, aminek mindössze annyi köze van a Wal Mart-hoz, hogy ott történt. Egyik este, mivel már sok alapvető dolognak híján voltunk, az egész support staffot felpakoltuk egy kisbuszra, s elindultunk bevásárolni.
.......... Az egyik legnagyobb különbség, hogy az angol lánccal ellentétben itt az eladók mosolygósak, segítőkészek, és tudják (még az árufeltöltők is), hogy melyik termék merre található, vagy ha mégsem, azonnal szereznek egy dolgozót az adott osztályról. A pénztárnál is mindig mosolyogva fogadtak, s távozáskor egy érintőképes monitor segítségével elmondhattad a véleményed is, hogy aznap kedves volt-e veled az üzlet személyzete. Az emberi erőforrás részleg ezeket az eredményeket a döntéseinél figyelembe veszi.
..........Ezen felbuzdulva mentem én is oda egy kedves arcú, apró nénihez, aki éppen a tusfürdőket rendezgette, hogy ráleljek egy bizonyos típusú samponra. Tört angolsággal igazított útba, majd elnézést kért, s megkérdezte, hogy milyen akcentusom van. Kicsit meglepődtem ugyan, de válaszoltam, s megmondtam, hogy Magyarországról jövök. Legnagyobb megdöbbenésemre hatalmas mosoly ült az arcára, s magyarul tette hozzá, hogy ő is kis hazánkból származik. ’56-ban emigrált, hagyományainkat s nyelvünket továbbra is őrzi a családja. Jó érzés volt beszélgetni vele. Egy mind lakosságát mind pedig erejét tekintve hatalmas országban az ember hajlamos kicsinek s védtelennek, néha magányosnak érezni magát. Ez az eset azonban újabb tanúbizonyságát adta, hogy a magyarok mindenütt ott vannak a világban, bárhová is megyünk, nem vagyunk egyedül. Abban a pillanatban újra tartalmat és komoly jelentést nyert magyarnak lenni.
..........Most pedig egy sokkal prózaibb ok, amiért a Wal Mart számomra a mérleg pozitív oldalára került. Egyrészt a táblák, amik kézen fogva vezetnek a részlegek között, nem csak a jól megszokott tej, tisztítószerek, üdítők, stb. sablonfeliratokat találjuk meg, ennél sokkal részletesebb eligazítást kapunk. Az egyes üzletrészeken belül további, kisebb tábla segíti a tájékozódást. A kozmetikumokon belül például, külön kiírják a szappanok, tusfürdők, hajfestékek, hajformázók stb. helyét is, megkönnyítve ezzel a vásárló dolgát. Ebből tanulhatnánk.
.......... Emellett az árak magukért beszélnek. Azt mondják, a Wal Mart titka a disztribúciós rendszerében rejlik, azért tud ilyen olcsó lenni. És itt az olcsó nem a megszokott, „hazug” leértékelés, mikor kiírják, hogy egyes termékek 499 Ft-tól kaphatók, aztán van is egy felső annyiért, amit senki sem vesz meg, hiszen annyira félre van szabva, a többi áru pedig az eredeti áron kapható. Nem. Itt az olcsó tényleg olcsót jelent. Az a kontaktlencse-folyadék, ami otthon 3750 Ft-ba kerül (ha szerencséd van), itt 7,5 $, vagyis jelenlegi árfolyamon 1110 Ft. 100% pamut póló, amin az USA térképe van, és mellesleg nekem tetszett is, 2 $-ba kerül, ami nincs egészen 300 Ft. Márkás cipőt már 30-40 $-tól lehet kapni, és itt találkoztam először azzal, hogy a nagyobb méretek többe kerülnek, vagyis nem éri hátrány azt, aki ugyanolyan S-es méretű felsőt vesz, és véletlenül nem 200 kiló. Az L, XL és nagyobb méretek esetén az alapár bizonyos %-át felárként meg kell fizetni. Az ÁFA (itteni nevén a VAT) mindössze 6%...
Adopt a highway
.......... Vagyis fogadj örökbe egy autóutat. Hihetetlenül pozitív és építő jellegű kezdeményezés, nagyon jó ötletnek tartom. A folyamat abból áll, hogy a vállalkozó szellemű jelentkező, ha egy út mentén meglátja ezt a táblát, felhívja az ott található ingyenes telefonszámot, és meghatározott ideig ő felelős annak az útszakasznak a tisztaságáért. Összeszedi vagy összeszedeti valakivel a szemetet, és jelenti az illetékes hatóságnak, ha valamiféle torlasz, úthiba vagy egyéb akadály található a kérdéses övezetben. Az egész nem szól tehát másról, mint a társadalmi felelősségvállalásról, ami az ittenihez képest nálunk még gyerekcipőben jár. Hasonló feladatokra szívesen vállalkozik is az amerikai, ha a saját környezetéről és országáról van szó.
Hivatalos adataim ugyan nincsenek az akció eredményességét illetően, de eddigi tapasztalatom szerint az itteni környék, az utak jóval gondozottabbak és tisztábbak, mint eddig bárhol Európában, ahol volt szerencsém körülnézni.
(Bővebben: www.adoptahighway.com)
Dorney Park
.......... Az alcím az allentown-i vidámpark neve, ahol a hónap közepén jártunk a táborral. Ugyan előfordulhat, hogy kissé szubjektívebben sorolom majd a pozitív vonások kategóriájába, mint az előző kettőt, de nem elhanyagolható módon hihetetlenül jól éreztem magam azon a napon. Az adrenalin-szintem valószínűleg soha nem látott magasságokba szökött, hiszen legutóbb talán tízévesen voltam vidámparkban. Itt pedig egyből a közepébe vágtunk, és a legfélelmetesebb hullámvasútra ültünk fel, ami rögtön úgy indul, hogy felfelé visz, szinte az egekig, hogy aztán körülbelül 120 kilométeres sebességgel száguldjon lefelé, miközben 2,7 G terheli az utasok szervezetét. Kiabálni sem tudtam, belém szorult a levegő. Mikor leszálltunk, pár lépés megtétele után csak annyit éreztem, hogy még akarom. Most azonnal fel kell, hogy üljek még egyszer. Sosem hittem volna, hogy eljön a nap, amikor majd vágyom a félelmet. Új volt, hihetetlen és nem tudtam betelni vele. Szinte 8 órán át mást sem csináltunk, csak őrültebbnél-őrültebb szerkezetekre ültünk fel, amiket szóban talán visszaadni sem lehet. Az alábbi linkeken megnézhettek egy pár videót, de az élményt ezek sem képesek száz százalékban visszaadni. Felejthetetlen volt.
Íme:
http://www.dorneypark.com/public/inside_park/rides/thrill_rides/steel_force.cfm
http://www.dorneypark.com/public/inside_park/rides/thrill_rides/talon.cfm
http://www.dorneypark.com/public/inside_park/rides/thrill_rides/hydra/animations.cfm
http://www.dorneypark.com/public/inside_park/rides/thrill_rides/dominator.cfm
.......... A leghihetetlenebb talán a Woodo nevű torzszülött masina volt. Szinte felfoghatatlan, hogy emberi elme hogy képes ilyet kitalálni s megvalósítani. Egy U alakú szerkezetet képzeljetek el, kissé meghosszabbított alsó szárral. A gép innen indul el, iszonyatos sebességgel (kb. 105 km/h) a jobb szár irányába, amin több csavar is található, és az ég felé néz. Majd még jobban felgyorsulva zúdul az egész hátrafelé, úgy hogy nem látod, merre tartasz. Teljesen felér az U bal szárába, 56 méter magasba, ami nyílegyenes, és így a talaj felé nézel, de nem indul egyből lefele, hanem kicsit megakaszt a levegőben. Mindezt háromszor balra és jobbra, a lelket is kirázva belőled. Elmondhatatlanul jó volt. Alig várom, hogy újra ott legyünk! A vidámpark többi attrakcióját és egyéb adatokat a www.dorneypark.com–on találjátok.
.......... Végül egy-két adat, ami objektíven is az ország és a környék jó tulajdonságai közé sorolható. Nem szeretnék anyagiasnak tűnni, de a felnőtt belépő mindössze 40 dollár, mai árfolyamon 5800 forint, amiért egész nap benn lehetsz, és semmiért nem kell további pénzt fizetni, csak kivárni a sort. És ezért a pénzért két belépőt kapsz, hiszen a vidámpark egyben egy aquapark is, óriási csúszdákkal, élményfürdővel és más attrakciókkal. Közte egy olyan „hullámvasúttal”, ami a vízre érkezik, kívülről szinte átláthatatlan felhőt képezve, a zuhatag alatt azonban kellemes, frissítő fátyolnak tűnik az egész.
.......... Emellett nagyon ügyelnek a biztonságra, minden hullámvasút alatt és körül védőhálók találhatók, hogy minden eshetőségre felkészüljenek. Az elektromos jelzőrendszer segítségével, ha bármelyik kocsiban lazul vagy hibásan működik egy biztonsági öv, a gép azonnal leáll. Az alkalmazottak pedig a világ minden pontjáról érkeznek, hogy nemzetközivé tegyék a környezetet. A hivatalos állásfoglalás szerint mindez azt szolgálja, hogy a közismerten tájékozatlan amerikai emberek látókörét ily módon is szélesítsék, és tudatosítsák, hogy a világ nem két részből áll, Amerikából, és ami azon kívül van.
Nutrition & Drug Facts
.......... Bár az EU-ban is egyre nagyobb hangsúlyt kap a közös fogyasztóvédelmi politika, és szigorúak a szabályozások (ami nem mondható el az USA-ban), de az alapvető adatok közlésének egységessége irigylésre méltó. Minden egyes élelmiszeripari terméken kötelezően fel kell tüntetni egy ugyanolyan formátumú táblázatot, amely tartalmazza a szokásos, egy főre jutó adagot (serving size), és hogy az adott csomagolási egység hányat tartalmaz ebből. (servings per container) Emellett a zsír, koleszterin, fehérje és szénhidrát tartalmat; azt, hogy ez a napi ajánlott bevitel hány százalékát jelenti egy 2000 kalóriás diétára alapozva, valamint az alapvető vitamin- és ásványi anyag-tartalmat, szintén a napi bevitel százalékát megadva. Nem is abban van az újdonság, hogy ezek az adatok rákerülnek a csomagolásra, hanem azok egységessége, egyszerűen felismerhetősége az, ami pozitívumot jelent.
.......... Hasonló táblázat kerül a kozmetikai és vegyipari termékekre is, természetesen más alapadatok megjelenítésével. Mindezek a tudatos vásárlói magatartás kialakulását segítik elő, amire a mai termékdzsungelben szükségünk is van. Élelmiszeripari termékek esetében pedig véleményem szerint még fontosabb a minden ésszerű mérlegelést nélkülöző impulzusvásárlások számának kordában tartása.
Egy csepp figyelem
.......... Ez idáig nem tudtam eldönteni, hogy vajon valóban őszinteség motiválta-e aznap az emberek tetteit, de nem is igazán érdekelt, csupán jól esett, és ezen kívül nem akartam mással foglalkozni. Rendkívül hosszú és fárasztó nap volt, több mint 600 emberre főztünk, s közel 13 órát dolgoztam megállás nélkül. Nem is ébredtem fel túl jó hangulatban, hiányzott belőlem valami, és munka közben hirtelen olyan szomorúság lett úrrá rajtam, ami elől úgy éreztem, csupán a szabadban van menekülés. Kiültem hát a konyha előtti füves terület közepére, felhúztam a térdeimet, s lehajtottam a fejem. Ki akartam üríteni a gondolataimat. Pár perc múlva gyengéd simogatást éreztem a hátamon, s a táborvezető felesége kedves mosollyal az arcán, s együttérzéssel a szemében kérdezte meg, jól érzem-e magam. Természetesen igennel válaszoltam, mint ahogy azt egy idegennek szokás, s arra vártam, hogy újra egyedül legyek. Ám ő nem hagyta annyiban, látta rajtam, hogy nem vagyok jól, s nem úgy tett, mint annyian tettek volna a szokásos udvariasságból odavetett „hogy vagy” után, és nem hagyott egyedül. Megpróbált mosolyogva megvigasztalni, s jobb kedvre deríteni, majd miután 10 percet beszélgettünk, azt mondta, ha bármi problémám van, ő szívesen meghallgat, és segít, ha tud. Nem tudtam, hogy komolyan gondolja-e. A legtöbbször megérzed ezt az embereken, de nekem akkor nem sikerült. Egyszerűen hálás voltam neki, hogy abban a pillanatban nem hagyott egyedül, s nem hagyta, hogy átadjam magam az érzésnek. Visszarántott a világba, az emberek közé.
..........
Amerika szívás! Gondolhatja az, aki már olvasta egy kedves barátom beszámolóját nyári élményeiről. Mindennek több oldala van. Amerikának több tucat. Olvassátok el Piotruś újabb beszámolóját.
Az érem másik oldala
avagy Amerika közelről 2.
avagy Amerika közelről 2.
written by Piotruś
.......... Hasonló helyzetbe kerültem, mint az előző beszámoló megírásakor. Nem tudom, hol kezdjem. Röpke egy hónap alatt annyi élmény halmozódik fel az ember fejében, hogy ha abból kerek egész történetet akar formálni, olyan igazit, aminek van eleje s vége, el kell gondolkodnia. Kicsit talán a miérteken is. Hogy vajon miért a rossz dolgok a szembetűnőbbek kezdetben? Vajon miért halványítja el őket az idő, s emlékszünk csak a jóra? Van ebben valami sorsszerűség? Bevallom, ezt még nem sikerült megfejtenem. Vannak elgondolásaim, de helyettük inkább vegyük sorra azt, mi minden tetszett s fogott meg ebben az országban eddigi ittlétem során.
Wal Mart
.......... Gondolom sokan hallottak már erről az áruházláncról, amit az amerikai Tesco-nak is neveznek. Pedig nagyon sokban különbözik a „mi” Tesconktól, jó értelemben. Most mégis egy olyan eseményt mesélek el, aminek mindössze annyi köze van a Wal Mart-hoz, hogy ott történt. Egyik este, mivel már sok alapvető dolognak híján voltunk, az egész support staffot felpakoltuk egy kisbuszra, s elindultunk bevásárolni.
.......... Az egyik legnagyobb különbség, hogy az angol lánccal ellentétben itt az eladók mosolygósak, segítőkészek, és tudják (még az árufeltöltők is), hogy melyik termék merre található, vagy ha mégsem, azonnal szereznek egy dolgozót az adott osztályról. A pénztárnál is mindig mosolyogva fogadtak, s távozáskor egy érintőképes monitor segítségével elmondhattad a véleményed is, hogy aznap kedves volt-e veled az üzlet személyzete. Az emberi erőforrás részleg ezeket az eredményeket a döntéseinél figyelembe veszi.
..........Ezen felbuzdulva mentem én is oda egy kedves arcú, apró nénihez, aki éppen a tusfürdőket rendezgette, hogy ráleljek egy bizonyos típusú samponra. Tört angolsággal igazított útba, majd elnézést kért, s megkérdezte, hogy milyen akcentusom van. Kicsit meglepődtem ugyan, de válaszoltam, s megmondtam, hogy Magyarországról jövök. Legnagyobb megdöbbenésemre hatalmas mosoly ült az arcára, s magyarul tette hozzá, hogy ő is kis hazánkból származik. ’56-ban emigrált, hagyományainkat s nyelvünket továbbra is őrzi a családja. Jó érzés volt beszélgetni vele. Egy mind lakosságát mind pedig erejét tekintve hatalmas országban az ember hajlamos kicsinek s védtelennek, néha magányosnak érezni magát. Ez az eset azonban újabb tanúbizonyságát adta, hogy a magyarok mindenütt ott vannak a világban, bárhová is megyünk, nem vagyunk egyedül. Abban a pillanatban újra tartalmat és komoly jelentést nyert magyarnak lenni.
..........Most pedig egy sokkal prózaibb ok, amiért a Wal Mart számomra a mérleg pozitív oldalára került. Egyrészt a táblák, amik kézen fogva vezetnek a részlegek között, nem csak a jól megszokott tej, tisztítószerek, üdítők, stb. sablonfeliratokat találjuk meg, ennél sokkal részletesebb eligazítást kapunk. Az egyes üzletrészeken belül további, kisebb tábla segíti a tájékozódást. A kozmetikumokon belül például, külön kiírják a szappanok, tusfürdők, hajfestékek, hajformázók stb. helyét is, megkönnyítve ezzel a vásárló dolgát. Ebből tanulhatnánk.
.......... Emellett az árak magukért beszélnek. Azt mondják, a Wal Mart titka a disztribúciós rendszerében rejlik, azért tud ilyen olcsó lenni. És itt az olcsó nem a megszokott, „hazug” leértékelés, mikor kiírják, hogy egyes termékek 499 Ft-tól kaphatók, aztán van is egy felső annyiért, amit senki sem vesz meg, hiszen annyira félre van szabva, a többi áru pedig az eredeti áron kapható. Nem. Itt az olcsó tényleg olcsót jelent. Az a kontaktlencse-folyadék, ami otthon 3750 Ft-ba kerül (ha szerencséd van), itt 7,5 $, vagyis jelenlegi árfolyamon 1110 Ft. 100% pamut póló, amin az USA térképe van, és mellesleg nekem tetszett is, 2 $-ba kerül, ami nincs egészen 300 Ft. Márkás cipőt már 30-40 $-tól lehet kapni, és itt találkoztam először azzal, hogy a nagyobb méretek többe kerülnek, vagyis nem éri hátrány azt, aki ugyanolyan S-es méretű felsőt vesz, és véletlenül nem 200 kiló. Az L, XL és nagyobb méretek esetén az alapár bizonyos %-át felárként meg kell fizetni. Az ÁFA (itteni nevén a VAT) mindössze 6%...
Adopt a highway
.......... Vagyis fogadj örökbe egy autóutat. Hihetetlenül pozitív és építő jellegű kezdeményezés, nagyon jó ötletnek tartom. A folyamat abból áll, hogy a vállalkozó szellemű jelentkező, ha egy út mentén meglátja ezt a táblát, felhívja az ott található ingyenes telefonszámot, és meghatározott ideig ő felelős annak az útszakasznak a tisztaságáért. Összeszedi vagy összeszedeti valakivel a szemetet, és jelenti az illetékes hatóságnak, ha valamiféle torlasz, úthiba vagy egyéb akadály található a kérdéses övezetben. Az egész nem szól tehát másról, mint a társadalmi felelősségvállalásról, ami az ittenihez képest nálunk még gyerekcipőben jár. Hasonló feladatokra szívesen vállalkozik is az amerikai, ha a saját környezetéről és országáról van szó.
Hivatalos adataim ugyan nincsenek az akció eredményességét illetően, de eddigi tapasztalatom szerint az itteni környék, az utak jóval gondozottabbak és tisztábbak, mint eddig bárhol Európában, ahol volt szerencsém körülnézni.
(Bővebben: www.adoptahighway.com)
Dorney Park
.......... Az alcím az allentown-i vidámpark neve, ahol a hónap közepén jártunk a táborral. Ugyan előfordulhat, hogy kissé szubjektívebben sorolom majd a pozitív vonások kategóriájába, mint az előző kettőt, de nem elhanyagolható módon hihetetlenül jól éreztem magam azon a napon. Az adrenalin-szintem valószínűleg soha nem látott magasságokba szökött, hiszen legutóbb talán tízévesen voltam vidámparkban. Itt pedig egyből a közepébe vágtunk, és a legfélelmetesebb hullámvasútra ültünk fel, ami rögtön úgy indul, hogy felfelé visz, szinte az egekig, hogy aztán körülbelül 120 kilométeres sebességgel száguldjon lefelé, miközben 2,7 G terheli az utasok szervezetét. Kiabálni sem tudtam, belém szorult a levegő. Mikor leszálltunk, pár lépés megtétele után csak annyit éreztem, hogy még akarom. Most azonnal fel kell, hogy üljek még egyszer. Sosem hittem volna, hogy eljön a nap, amikor majd vágyom a félelmet. Új volt, hihetetlen és nem tudtam betelni vele. Szinte 8 órán át mást sem csináltunk, csak őrültebbnél-őrültebb szerkezetekre ültünk fel, amiket szóban talán visszaadni sem lehet. Az alábbi linkeken megnézhettek egy pár videót, de az élményt ezek sem képesek száz százalékban visszaadni. Felejthetetlen volt.
Íme:http://www.dorneypark.com/public/inside_park/rides/thrill_rides/steel_force.cfm
http://www.dorneypark.com/public/inside_park/rides/thrill_rides/talon.cfm
http://www.dorneypark.com/public/inside_park/rides/thrill_rides/hydra/animations.cfm
http://www.dorneypark.com/public/inside_park/rides/thrill_rides/dominator.cfm
.......... A leghihetetlenebb talán a Woodo nevű torzszülött masina volt. Szinte felfoghatatlan, hogy emberi elme hogy képes ilyet kitalálni s megvalósítani. Egy U alakú szerkezetet képzeljetek el, kissé meghosszabbított alsó szárral. A gép innen indul el, iszonyatos sebességgel (kb. 105 km/h) a jobb szár irányába, amin több csavar is található, és az ég felé néz. Majd még jobban felgyorsulva zúdul az egész hátrafelé, úgy hogy nem látod, merre tartasz. Teljesen felér az U bal szárába, 56 méter magasba, ami nyílegyenes, és így a talaj felé nézel, de nem indul egyből lefele, hanem kicsit megakaszt a levegőben. Mindezt háromszor balra és jobbra, a lelket is kirázva belőled. Elmondhatatlanul jó volt. Alig várom, hogy újra ott legyünk! A vidámpark többi attrakcióját és egyéb adatokat a www.dorneypark.com–on találjátok.
.......... Végül egy-két adat, ami objektíven is az ország és a környék jó tulajdonságai közé sorolható. Nem szeretnék anyagiasnak tűnni, de a felnőtt belépő mindössze 40 dollár, mai árfolyamon 5800 forint, amiért egész nap benn lehetsz, és semmiért nem kell további pénzt fizetni, csak kivárni a sort. És ezért a pénzért két belépőt kapsz, hiszen a vidámpark egyben egy aquapark is, óriási csúszdákkal, élményfürdővel és más attrakciókkal. Közte egy olyan „hullámvasúttal”, ami a vízre érkezik, kívülről szinte átláthatatlan felhőt képezve, a zuhatag alatt azonban kellemes, frissítő fátyolnak tűnik az egész.
.......... Emellett nagyon ügyelnek a biztonságra, minden hullámvasút alatt és körül védőhálók találhatók, hogy minden eshetőségre felkészüljenek. Az elektromos jelzőrendszer segítségével, ha bármelyik kocsiban lazul vagy hibásan működik egy biztonsági öv, a gép azonnal leáll. Az alkalmazottak pedig a világ minden pontjáról érkeznek, hogy nemzetközivé tegyék a környezetet. A hivatalos állásfoglalás szerint mindez azt szolgálja, hogy a közismerten tájékozatlan amerikai emberek látókörét ily módon is szélesítsék, és tudatosítsák, hogy a világ nem két részből áll, Amerikából, és ami azon kívül van.
Nutrition & Drug Facts
.......... Bár az EU-ban is egyre nagyobb hangsúlyt kap a közös fogyasztóvédelmi politika, és szigorúak a szabályozások (ami nem mondható el az USA-ban), de az alapvető adatok közlésének egységessége irigylésre méltó. Minden egyes élelmiszeripari terméken kötelezően fel kell tüntetni egy ugyanolyan formátumú táblázatot, amely tartalmazza a szokásos, egy főre jutó adagot (serving size), és hogy az adott csomagolási egység hányat tartalmaz ebből. (servings per container) Emellett a zsír, koleszterin, fehérje és szénhidrát tartalmat; azt, hogy ez a napi ajánlott bevitel hány százalékát jelenti egy 2000 kalóriás diétára alapozva, valamint az alapvető vitamin- és ásványi anyag-tartalmat, szintén a napi bevitel százalékát megadva. Nem is abban van az újdonság, hogy ezek az adatok rákerülnek a csomagolásra, hanem azok egységessége, egyszerűen felismerhetősége az, ami pozitívumot jelent.
.......... Hasonló táblázat kerül a kozmetikai és vegyipari termékekre is, természetesen más alapadatok megjelenítésével. Mindezek a tudatos vásárlói magatartás kialakulását segítik elő, amire a mai termékdzsungelben szükségünk is van. Élelmiszeripari termékek esetében pedig véleményem szerint még fontosabb a minden ésszerű mérlegelést nélkülöző impulzusvásárlások számának kordában tartása.
Egy csepp figyelem
.......... Ez idáig nem tudtam eldönteni, hogy vajon valóban őszinteség motiválta-e aznap az emberek tetteit, de nem is igazán érdekelt, csupán jól esett, és ezen kívül nem akartam mással foglalkozni. Rendkívül hosszú és fárasztó nap volt, több mint 600 emberre főztünk, s közel 13 órát dolgoztam megállás nélkül. Nem is ébredtem fel túl jó hangulatban, hiányzott belőlem valami, és munka közben hirtelen olyan szomorúság lett úrrá rajtam, ami elől úgy éreztem, csupán a szabadban van menekülés. Kiültem hát a konyha előtti füves terület közepére, felhúztam a térdeimet, s lehajtottam a fejem. Ki akartam üríteni a gondolataimat. Pár perc múlva gyengéd simogatást éreztem a hátamon, s a táborvezető felesége kedves mosollyal az arcán, s együttérzéssel a szemében kérdezte meg, jól érzem-e magam. Természetesen igennel válaszoltam, mint ahogy azt egy idegennek szokás, s arra vártam, hogy újra egyedül legyek. Ám ő nem hagyta annyiban, látta rajtam, hogy nem vagyok jól, s nem úgy tett, mint annyian tettek volna a szokásos udvariasságból odavetett „hogy vagy” után, és nem hagyott egyedül. Megpróbált mosolyogva megvigasztalni, s jobb kedvre deríteni, majd miután 10 percet beszélgettünk, azt mondta, ha bármi problémám van, ő szívesen meghallgat, és segít, ha tud. Nem tudtam, hogy komolyan gondolja-e. A legtöbbször megérzed ezt az embereken, de nekem akkor nem sikerült. Egyszerűen hálás voltam neki, hogy abban a pillanatban nem hagyott egyedül, s nem hagyta, hogy átadjam magam az érzésnek. Visszarántott a világba, az emberek közé.
..........
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)