A következő címkéjű bejegyzések mutatása: merengő. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: merengő. Összes bejegyzés megjelenítése

Tükör

.
Változtathatunk a frizurán, vehetünk új ruhákat, még a bőrszint is könnyen változtathatjuk. De mi van ha akkor sem az néz vissza ránk a tükörből, akit szeretnénk, hogy nézzen?




Mert soha nem is nézett az vissza, vagy már sok idő eltelt, de mi áltattuk magunkat, hogy ugyanazok maradtunk és az idő vas foga kifejezés csak egy szép szójáték?



HA egy fél órát kikerülhetetlenül kell saját magunkat nézzük nem menekülhetünk a valóság elől. Ijesztő! Ijesztő és egyben szomorú.



Mennyi mindent elvesz tőlünk az idő. Nemcsak kapunk, sok sok mindent elveszítünk. Vagy egyszerűen csak megtörünk és rájövünk, hogy nem mi váltjuk meg a világot, nem mi leszünk az új hős, az ideál vagy bármi. Lecseréljük a világmegváltást egy autóra egy házra és egy kapcsolatra. Mert mindenki ezt teszi, mert ez jó. Mert azt mondják csak ez a jó.



Ismeritek a majmos kísérletet? Egy majom felmászik a fa tetejére egy banánért. A banán egy rácson van melybe áramot vezettek. Megrázza az elsőt és a másodikat, majd a harmadik bejön és amikor el akarja venni a többiek nagy ordítozásba kezdenek, hogy figyelmeztessék. Ezért lejön és a többi közé ül. Majd bejön a negyedik és őt is figyelmeztetik. A kísérlet végén 7 majom rikácsol ijedten a földön, pedig csak kettőt rázott meg az áram. De az áramot kikapcsolták már a második majom után.



Égessük el képzeletbeli sablonunkat, melyet mi magunk alakítottunk ki, vagy hagyatékként kaptunk. Vesszen a sablon melyet elénk raktak. Másszunk csak fel arra tetves fára és vegyük el a banánt. Ha ráz ha nem!



Talán a tükörből azért nem az néz vissza akit szeretnénk, mert mi is a fa tövében ordítozunk a többi majommal.


Inkább üljek a többi között sajgó kézzel, mintsem sértetlen, de próba nélkül.






Megyeri híd


Egy pár hete adták át a forgalomnak a Megyeri hidat. A kivilágított hidat azonban csak novemberig lehet megtekinteni, mert utána lekapcsolják az éjszakai díszkivilágítást.





..........Lehet öregszem, mert egy vadul átbulizott péntek éjszaka és az azt követő minimális alvással tett egész napos shopping-túra után már több ismerősöm unszolására sem voltam hajlandó igent mondani egy szombat esti buli felkérésre. Mit felkérésre, noszogatásra és könyörgésre!


..........Egy hídlátogatás és egy forró ital viszont tökéletes lezárása az eseményeknek. Így hát azonnal igent mondtam Balázs ötletére, hogy nézzük meg a Megyeri hidat. Ez azért sem meglepő, mert két olyan személy van, akik kérésére nem tudok – ők egyben a legjobb barátaim is - és nem is akarok nemet mondani. Balázs és Dávid. Dávid és Balázs.


..........Hosszúra sikeredett felvezetővel fordítottan arányban zárom le a mondandómat. Nekem nagyon tetszett a híd. Bárki bármit mondjon, a megyeri híd egy szép híd. Méltán lehetünk büszkék rá.














Néhány adat:





Elhelyezkedése: Budapest, Újpest és Budakalász között

Áthidalt akadály: Duna

Szerkezettípus: ferdekábeles híd, gerendahíd

Funkció: közúti híd

Legnagyobb támaszköz: 300,00 m

Nyílások száma: 27

Teljes hosszúság: 1861,35 m

Szélesség: 34,37 és 36,16 m

Magasság (pillér tetejétől a pilon tetejéig): 99,68 m

Sávok száma jelenleg: 2 × (2 forgalmi sáv + leállósáv + gyalogjárda/kerékpárút);
távlati terv 2 × (3 forgalmi sáv + gyalogjárda/kerékpárút)

Átadás ideje: 2008. szeptember 30.

















.








Elragadtatás

.
.
.


Időben érkeztem. De jó vettél nekem kaját. Mi? Nem iszom. Ez zöld. Ez abszint. Igyál! Nem! Igyál. Vodkát is? Igyál. Taxi! Buli van. Te is itt? Te is? Te is? Na ő is lotyó. Buli van. Ő a legszebb. Buli van. Szia szépségem. Igyál! Nem iszom. Jó iszom. Mekkora buli. Mindjárt reggel. Ittál, ne vezess! Nálam alszol? OK. Reggel van. Menjünk az autóért. Álmos vagyok. Ő is ott volt! Ő


Sok mindenki tetszik. De csak egy, akiért Bivajnaszódi Csesznalikre költöznék egy kis faluba libákat tenyészteni. Ha kérné. Ha velem jönne. Ha együtt mennénk.


Mert van hogy nincs, akiért ilyet tesz az ember. Van, hogy sok olyan van. Nekem van. EGY. Pedig fél éve ismerem. Pedig nem ismerem. Pedig nem ő a világ szépsége. Nekem az! Hittem már gyomra, hogy virág, s ma már látom,a mit akkor nem láttam. De ő! Na Ő virág!


De nekünk ennyi jutott. Valami mérgezett vér hajtja, mely nem engedi lenyugodni. De én nem vagyok sem skalp sem trófea. Neki nem. Csupán az a szempár, melyet ha megtalál, mindkettőnkben lángra lobban valami, s egy pillanatra megszűnik körülöttünk a világ. Majd tovább haladunk a kétségel. Vajon mi lenne ha? De nem!


Nem hiányzik a múltamból már semmi és senki. Egyáltalán senki. Szeretem azt ami most van. Eddig most a legjobb..



























.























.




















.




















.



















.








Ami elvárható


Legalább másfél hónap van még a születésnapomig. Ennek ellenére egyre többször gondolok rá. Talán mert tavaly volt életem legrosszabb születésnapja, és kicsit félek tőle, hogy az idén sem lesz valami kellemes.



..........Bár ha úgy vesszük most nem élek párkapcsolatban, kizárólagos alapon idén nem is döfhetnek olyan mély karót a kapcsolatba, mint ez előző alkalommal megtörtént, s melynek helyét nyirkos napokon a mai napig érzem.

..........De nem is tudom. Talán túl nagy jelentőséget tulajdonitok neki. Vagy nem? Túl nagy kérés, hogy az év egyik napján érezzem, hogy én vagyok a fontos és a barátaim azt ünnepelik, hogy vagyok nekik? Akik nem örülnek annak, hogy sok éve megszülettem, azok nem is akarnak ünnepelni. Na de azokat nem is hívom a barátainak.

..........Vagy a szingliség velejárója, hogy fontosnak érzem ezt? Mert nincs meg a mindennapos, jaj édes de szép vagy, de jó vagy, bla bla bla, amit egy jól működő kapcsolatban az ember naponta hall? Biztos közre játszik. Ha szingli vagy, csak a barátaid vannak. Hát picit tegyenek értem valamit. A szürke hétköznapok törődése, az értük megtett legkisebb áldozat is jó ha ezen a napon szavakban visszajön. Csak annyira: szeretünk, jó, hogy vagy, vagy ha egyeseknek ez túl érzelmes, akkor oly módon, ahogy azt máskor nem szokta és lássam, nem egy vagyok a sok közül, az vagyok, akit úgy hív: ő a barátom.




..........Négy üveg eredeti Portói bor lapul a lakásban és várja, hogy legyen olyan alkalom és személy, amely alkalmat ad arra, hogy végre kiürüljön. Mi lenne elég nagy alkalom, ha nem én?


..........Mindez felesleges elvárás? Mesében élek? Ahogy kedvenc sorozatomban elmélkedtek róla: nem várhatom, hogy megmentsenek? Mentsem meg magam?

..........Továbbgondolva Hófehérke mit csinál, ha nem jön a megmentő? Fekszik tovább vagy kiköpi azt az almát, elmegy egy két állásinterjúra, szerez magának egy állást, teljes egészségbiztosítással? Kibérel egy kis lakást, elmegy a sperma bankba is egy úttal és tessék, megmentette önmagát, megteremtette azt az életet, amelyet a többség csak mással tud megtenni?

..........Nem vagyom Hófehérke. Már csak a nemem miatt sem. De én se feküdjek almával a számban? Akár meg is hirdethetném a portói borokat az iwiw-en, s a belőle szerzett összegből bejelentkezem egy kozmetikushoz, vagy veszek valami szép meglepetést magamnak? Surprize Daniel!!

..........De nem! Nem akarom ezt tenni! Tessék csak ünnepelni. Engem! Mert ha egy évben egy napi ünneplést nem érdemlek meg, akkor rossz emberek vesznek körül.

..........Mert én igenis igénylem ezt.

..........................................................................





Bolondok vagyunk




Bolondok vagyunk mi emberek.

Őrültem hajszolunk felesleges dolgokat. Mindig azt ami épp nincs meg. Az összes kezünkben lévő gyémánt nem tűnik értékesebbnek annál, a széndarabkánál, amely épp hiányzik a gyűjteményből.


Milyen bolondok vagyunk mi emberek.


Nem vagyunk olyan színesek és összetettek, mint amilyeneknek gondoljuk magunkat. Nem vagyok olyan színes, mint amilyennek hiszem magam. Még önmagunkat sem ismerjük. Hogy ismerjük meg így világot?


Bolondok vagyunk mi emberek.


Nem érdemeljük meg, de néha mégis egy percre megáll a világ és megmutatja a valóságot. Azt ami kell. S ha már tudjuk mi az, ami kell, ne alkudjunk meg.


Ne legyünk már ennyire bolondok.









































...







Ciao Bella Laptop!

..

Sajnálattal közlöm, hogy hőnszeretett laptopom, aki már túlélt több akrobatikus balesetet is, álmában végzetes kómába esett. Jelenleg orvosok vizsgálják, hogy mennyi az esélye és az anyagi vonzata az eljárásnak, mely ismét visszahozza körünkbe, szeretetteljes ölembe.



..........Ha ez az összeg túl magasra rúg, akkor valószínüleg egy darabig nem lesz új laptopom.Azzal még várok. Na nem mert nem találtam meg az utódját, sokkal inkább mocskos anyagi okok miatt. Magyarul: nincs pénzem egy újra. Meg kell tanulnom (újra) laptop és Internet nélkül élni. Egy darabig biztos. Ez szivás!




..........Ha szeretnétek valamit, akkor kivételesen ne e-mailben vagy msn-en jellezzétek. Hívjatok vagy írjatok esemest. Nem haltam meg, nem vagyok túl elfoglalt sem, úgyhogy tessék szépen felvenni velem a kapcsolatot egy másik kommunikációs csatornán, vagy becsengetni hozzám a következő szavak egyikével: Hogy vagy? Megyünk moziba? Sétállunk egyet? Indulás Aquaparkba! Benéztem hozzád! Hoztam neked egy új laptopot ajándékba. Na jó az utólsót nem gondoltam komolyan. De azért lehet próbálkozni.





..........Laptop és egyéb elektronikus meghibásodás nelküli napot mindenkinek!

















































....

Szégyenfolt



Nem szándékoztam a témával foglalkozni, de lassan olyan méreteket ölt, amely mellett nem lehet némán elmenni. Robbant a második Molotov-koktél is! Századakon át a szabadságért és egyenlőségért harcoltunk és harcolunk ma is. Tessék megnézni mi lett az eredménye.







..........Létezik egy honlap, amely nyíltan arra buzdít, hogy minden kissebséghez tartozó egyént a szó szoros értelembe ki kell készíteni, legyen az zsidó, roma, bevándorló, homoszexuális, stb.





..........Az oldal részletesen leírja, hogyan készíthetsz szögekből és apró házi eszközökből, minél nagyobb sérülést okozó fegyvereket, amivel majd jelen esetben a melegeket lehet dobálni a szombati felvonuláson.





A büszke tagok

..........De most komolyan. Ki az a beteg, embernek nem nevezhető élőlény, aki mondjuk péntek este otthon ül, tévézik, közben szegekből fegyvereket gyárt és izgalommal várja a másnapot, hogy végre dobálhasson? S ha esetleg nem fogy el az összes szegecselt dobállóeszköz a meleg felvonuláson, akkor sem aggódik, mert biztos akad majd egy zsidó vagy más ünnep, amin fel lehet majd használni.

..........A honlap - melynek neve nem méltó arra sem, hogy leírjam, mert szégyellem, hogy ugyanazon nyelven íródott, mint amely nyelvet anyanyelvemnek nevezek – külföldi szerveren van, ezért senki nem tehet semmit ellene. Na persze, erre mondjuk egy barátommal, hogy: látom édes, hogy mozog a szád, de csak annyit hallok, hogy bla bla bla.


..........Az erőszakra való buzdítás bűncselekmény! Hát ez az oldal biztos nem vasárnap délutáni süteményes receptekkel látja el a családot. Bár ez is csak idő kérdése, mert talán egy afrikai menekülteknek adhatnak rajszöges csokitortát. Félre ne értsd, ez nem morbid, az a legrosszabb, hogy ezeket az idiótákat figyelve erre is reális esély van.



Jogi bukfenc

..........Magyarországon nem tilos tojással dobálózni. Szóval, ha én kimegyek az Moszkva térre és épp rossz napom volt, hacsak nem félek, hogy visszaütnek simán fejbe dobhatok valakit akár egy egész kosár tojással. Szép, végül is véleményt formálok nem?

Miért, azt nem lehet megtenni kulturáltan?




..........Már 2 Molotov-koktélos eset is történt. Mindkét esetben odatelefonáltak a meleg szórakozóhelyre, majd miután megtudták, hogy tartózkodnak a helyiségben, bedobtak egy koktélt, a másodiknál biztosra akartak menni és 4-et dobtak be. A személyzet egy tagja könnyebb égési sérüléseket szenvedett. Az első eset kapcsán a rendőrség rongálás miatt indított eljárást. Van kétség afelől, hogy ez gyilkossági kisérlét? Vagy merénylet? Az amerikai jog nemhogy lebecsüli az ilyen eseteket, de még külön szava van rá, ami sokszorosítja a büntetést, ez a gyűlöletbűtény. Szóval ha bedobok egy bombát a Moszkva térre, akkor ellenem is rongálás miatt indul eljárás, mert a bomba tönkretette a Moszkva téri utcalámpát? Kötve hiszem.



Erdély nem kér belőle

..........Lépten nyomon lebegtetik a Nagy Magyarország zászlót. Felejtsétek már el, Erdély már Románia része, mi elfogadtuk, fogadjátok el ti is. Attól, hogy Igazságot Magyarországnak és vesszen Trianon szavakat skandálnak, még nem lesz az erdélyieknek jobb. Inkább hivatalos protokoll és egyéb támogatás szükséges, ha komoly eredmény akarunk elérni.

..........Mint erdélyi, mindenki nevében kijelenthetem, hogy köszönjük de nem kérünk belőlük és jó lenne ha nem erre használnák fel az otthonunkat. Nem kívánunk fekete ruhákban, nagy bakancsokban járó tetovált kopasz egyénekkel azonosulni.


Reális elvárások?

..........Igazuk van, ha titkoznak ellene akkor minden azonnal megváltozik. A bevándorló rájön, hogy nem jó itt és azonnal hazaköltözik majd. Zsidó tömegek állnak majd a katolikus egyház kapujában, döngetve azokat. Mindenki meg akar majd térni. A homoszexuálisok azonnal megkérik a hozzájuk legközelebb álló másik nemből valót, hogy lépjenek velük házasságra és megindítják a nagy magyar szaporulatot, ami éveken belül megsokszorozza a magyarok számát. Külföld rájön, hogy rossz fát tett a tűzre és gyorsan visszacsatolja Erdélyt, az összes román kivonul majd és mindenki boldog lesz. Van aki ebben bízik?



A valóság

..........Ezek lennének a demokrácia kiskapui? Ezt értük el a nagy szólásszabadsággal? Nem! Ez egyszerűen az emberi butaság és gonoszság. A frusztráció primitív kiélése. A hivatalos szervek szégyene. Ez a jelen.

Talán van, aki elfeledkezett arról, hogy a történelem során az emberiség már számtalanszor elkövette ugyanezeket a hibákat? Mi lett a vége? Az emberi történelem szégyenfoltjai.



..........Mindenkinek legyen nagyon szép napja, kívánom, hogy a napotokat sütkérezéssel, kávézással töltsétek, és ne szegecselt fadarabok késztésére szánjátok, mert tetszik vagy sem, mindenki egy kissebség tagja, csak attól függ, hogy milyen szempontok alapján képezzük a csoportot.











Herceg




Az szeret, aki az utadba nem áll,
Az szeret, aki tudja, ha menni muszáj,
Az szeret, aki majd elenged téged,
Az szeret, aki könnyezve ért meg










..........Ifjú herceg voltam, ki védelemben élt. Egy ősi vár volt otthonom egy bűvös kertben. De mert oly sokan csalódtak a világban, magas falak közé bujtunk és a tölgykapu zárva volt.


..........És hittük, hogy nincs a földöm pazarabb hely, de éreztem, hogy menni kell. Harc az élet, bölcs aki téved, de bátran kell járnom az útvesztőt.


..........Ha innen elmész, elbuksz! Intettek oly sokan, hát maradj itt e bűvös kertben! Itt nyugton, bizton élsz, neked szolgál itt minden! Neked magas a fal, és a tölgykapu téged véd!
Így győzködtek érvekkel, de éreztem, hogy menni kell, mert távol innen színarany minden. Vár a világ, sodor olthatatlan szenvedély, harc az élet, élvezd és érezd, és kinccsé válik a csillagpor, ha nem riaszt el téged száz veszély!




..........Távol innen színarany minden. Csillagok hívnak, és messze űz a szenvedély, harc az élet, győz, aki téved, de bátran járja az útvesztőt. Nosza, indulj csak el, hiszen rajtad a jel, s így nem riaszt téged el száz veszély!


..........Azt hiszem nehezen viselem az állandóságot. Szüntelenül hangoztatom, hogy a stabilitás az amit oly megszállottan hajszolok, de azt hiszem ez nem igaz. Néha érzem, hogy mennem kell, fenekestől fel kell forgatnom az életem. A stabilitás iránti vágyam, mintha a világnak szólna, hiszen az kell legyen a cél, megvetni lábunkat ebben a világban és minél szilárdabban állni. Miért a lakás, az autó ehhez a legjobb út? Nem lehet a stabilitásunk alapja az állandó változás? Nem érezhetem, hogy én egyszerűen csak élni akarok?


..........Szeretek nagy dolgokba belevágni, de tudni, hogy határidővel dolgozok és nem az határozza majd meg életem további folyását. Még nem szelídítettek meg vagy egyszerűen ilyen vagyok és ennek kell élnem.


..........2. év. Nem kevés, főleg ha a fiatalságból vesszük ki azt. 2 éve vagyok Magyarországon, 2 éve szól az életem Budapestről. És azt hiszem megtaláltam a megfelelő várost. Egy cseppnyi stabil pontnak megteszi. De ennyi nem elég, még mindig életem azon szakaszán vagyok, ahol magamat kell megvalósítanom és attól félek ez a korszak az utolsó, mert ez már így marad.


..........Sok dolog van már a hátam mögött, sok mindent tettem és mindezt az általam legjobbat adva, úgy érzem senkinek nem okoztam csalódást.

..........Most itt vagyok. Egyedül jöttem el. Egyedül. Egyedül határoztam el, hogy így legyen.


..........Nem volt mindig könnyű. 2 ember mindig mögöttem állt. Ők a szüleim. A többiektől általában visszahúzást kaptam. Ki azért, mert félt, hogy nekem sikerül és megmutatom számukra, hogy igenis el lehet menni, meg lehet csinálni. A barátaim is marasztaltak, ők azonban szeretetből mondták, hisz féltettek


Mi adta a bekezdés apropóját?

..........Az, hogy holnap reggel ismét Erdélybe utazom. Szeretem. Sok ember van ott, akit szeretek. De akármilyen nehéz kimondani az életem már nem erről szól. Ha annyira nekem való hely lett volna, akkor nem jöttem volna el, akkor nem érezném, hogy immáron Budapest az otthonom.


..........Igyekszem rövid időt otthon tartani, nem átlépni azt a határt ami már nem kellemes.















....






Hamarosan vége





Elhatároztam, hogy élvezni fogom a mai napot.



..........Reklám és médiatervezés vizsga volt. Jó érzés volt úgy megkapni a feladatot, hogy éreztem bármi lesz megfelelően teljesíteni tudok majd, hiszen eleget tanultam és értem is az anyagot. Az eredmény sem maradt el, minden egyes résznél kifejtettem az ismereteimet kellő szakmai háttérrel.



..........A vizsgalap beadása után egy rég nem érzet szorongás fogott el. Mindennek vége. Ezután már csak a záróvizsga van hátra. Mi lesz ezután? Szörnyű érzés valaminek a végén állni, nem tudva, hogy mi lesz a következő lépés.


..........Évfolyamtársaim sorra szállingóztak ki a teremből és úgy éreztem egyúttal az életemből is. Még azok távozása után is szomorúság töltött el, akikhez amúgy nem kerültem közel az évek során.


..........Valami mégis közös volt bennünk, egy intézményesített rendszer tett minket egy kis időre családdá, csoporttárssá, vagy bárminek nevezhetjük a lényeg, hogy egységgé.


..........Délutánra körülbelül 1O csoporttársammal „ünnepelést” hoztunk össze egy igen kellemes PUB-ban. Mintha közelebb kerültem volna hozzájuk, mint az eddigi évek során összesen. Talán az elvesztés miatt érzett félelem serkentette bennünk a ragaszkodást. Egy percre figyeltem, amint nevetnek, jól érzik magukat és ekkor igazán éreztem: Istenem de piszok jó érzés valahová tartozni! De jó volt velük unni a napokat, megbirkózni a feladatokkal, vagy csak úgy létezni.

.

.
..........Hazafelé lassan sétáltam. Az egész napos esőben megtaláltam a hangulatot, a szépséget. A nedvességtől hosszú fekete hajam begöndörödött. Lassan haladtam haza a nedves úton, hideg szél lebegtette a hajamat. Fülemben Madonna új albumának lassú száma zenget újra és újra. Csodálatosak a színek, a hangok, a képek, így az egész összhangja.


..........Hazaértem, a kulcs kattogott az ajtóban. Valahogy ezek a mozdulatok mintha sokkal nagyobb jelentőséggel bírnának. MOstantól már nem a főiskoláról jövet hallom ezeket. A szobám tiszta és jellegzetes finom légfrissítő illata csapott meg. Ezután már nem a suli után érzem ezeket. Tudom, hogy butaságnak hangzik, de felborul egy összhang, felborul a hétköznapok rendszere. Újat kell építeni, de mi van ha nem akarom? Muszáj!


..........Kicsit félek a holnap reggeltől. Sok mindennel tudok kezdeni valamit, de úgy érzem a nagy szabadság nem tartozik ezek közé. Meg kell találnom az utat tovább. Lesz néhány homályos nap, de biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog. Nem ez az első alakalom, hogy ilyen helyzetbe kerülök és örülök, hogy eddig így azokat a döntéseket hoztam meg amiket, mert így érhettem el ide és azt hiszem jó helyen vagyok.



..........Szeretem ezt a várost, szeretem ezt az országot, szeretem a barátaimat. Szeretnék több dolgot szeretni.


.......................

Time to fly






Az következő hónapokban nem lesz könnyű dolgom. Nem szégyellem bevallani félek is rendesen.

Egy hónap alatt kell befejeznem a szakdolgozatomat, közben készülnöm kell az órákra, az angol tudásom gyarapítására is halmozottan figyelnem kell. Aztán jönnek a záróvizsgák, a szakdolgozat megvédésre, és ha ebben az országban akarom folytatni, akkor itt kell találnom egy teljes munkakörű állást is.

Nem esem kétségbe, nem ez az első ilyen alkalom, de talán most először több múlik azon, hogy mennyire tudok talpon maradni megfelelni az elvárásoknak.

A mindenapjaimban is meglátszik. Komolyabban érdekelnek a jövőmet érintő kérdések, nehezebben viselem el az apró butaságok miatti hisztiket és nyavalygásokat. Lassan csak egy bizonyos mag marad körülöttem, akikre úgy érzem számíthatok és nem kell váratlan ténykezdésektől félnem.


FlyTime to fly


Nincs időm a céltalan fecsegésre. Nincs időm, vagy nincs türelmem.

De hiszem, hogy ha ezt az utat befejezem, végre elkezdhetek egy olyan utat melyben tökéletesen kifejezhetem magam. Nagyon remélem, hogy így lesz. Mert a suli az suli, de már bennem van egy erős bizonyítani vágyás, hogy dolgozzam és megmutassam milyen erők halmozódtak fel bennem az évek során. Kreatívan és felelősségteljesen állok és célt akarok. Vannak olyan dolgok, melyeket nem tarthatok az ellenőrzésem alatt, azért remélem nem bánnak rosszul velem, kik fenn éltemről döntenek.

Sosem gondoltam volna, hogy egyszer így felgyűlik bennem a dolgozni vágyás. Pedig ez történt, egy olyan cég alkalmazottja akarok lenni, melyre végre rázúdíthatom magam, melynek előretörését személyes sikernek érezhetem. Eddig is sokszor dolgoztam, de az nem volt elég. Nekem több kell, igazi felelősség és irányítás. Azt hiszem jó munkaerő leszek.








Így legyen!




























Quid pro quo


Minden nap érnek sérelmek és okozunk sérelmeket, minden nap azokat szurkáljuk, kik legközelebb állnak hozzánk és ők ugyanezt teszik. Ameddig felszínes sérüléseket okozunk nincs komolyabb baj.


Az emberi kapcsolatok erős pilléreken nyugszanak. Minden tehetsz, de ne bántsd ezeket a pilléreket, ne is feszegesd, mert egy mozdulattal összedőlhet minden. Jelentéktelennek tűnhet az a mozdulat, de annál nagyobb következményekkel jár.


Sokszor bántom azokat, akik közel állnak hozzám, sokszor kell megbocsátást adni nekem, talán többször mint, amennyit nekem kell feledni nekik. De szeretném hinni, hogy alapjában véve mindig tisztességes döntéseket hoztam és úgy is viselkedtem.


Talán a tűréshatárom alacsonyabb szinten van, talán változnom kéne, de nem tudok. Az igazat megvallva nem is akarok. Van amin nem akarok túllépni.



Egyszerűbben? Tetszett, békén kellett volna hagynod, nem tetszem neki? Kit érdekel? Ez nem jogosít fel semmire. Nem volt az enyém? Kit érdekel? Nem szabadott volna hozzányúlni. Nekem attól még kellett. És titokban? Szégyen és gyalázat.


Bevallom az egyik főbűn legmélyebb bugyrában fetrengtem, a harag bűnében. Elöntött a vér, a szemem összevontam és bikamód hangos légzésbe kezdtem. Lassan múlik az érzés, és átadja, egy kevésbé bűnös, de annál mélyebb érzésnek a helyét: a csalódottságnak.



Őszintén mondom, sajnálom, mindhármunk miatt. Remélem nem volt felesleges bántalom, remélem kapnak érte valamit. Nem kell bocsánatot kérni, már nem haragszom, a csalódottságomat pedig úgysem szünteti meg.


Én egyszerűen csak kilépek.


Sic transit gloria mundi

Dolgok








Hát vesszen el a teve a vízparton, ha értem, hogy néha mit miért teszek.




Tegyük fel, hogy nekem nagyon kell valami. Az a valami azonban a másé, s hogy hivatalosan és jogosan az enyém lehessen el kell azt vennem. A bitorláshoz szükséges eszközök is a kezemben vannak. Eddig világos? Kell valami, ezért el kell azt vennem.




Az a valami egyszer csak kikerül eddigi tulajdonosa kezéből. Ott a nagy lehetőség, hogy végre birtokba vegyem. Na erre mit teszek? Én, mondom én vagyok az, aki a legnagyobb elszántsággal és küzdelemmel harcol azért, hogy az visszakerüljön az előző tulajdonosához. Hát értitek ti ezt? Mert én nem.




Talán a Freudi mélységekben keressem a választ? Netán neveltetésem, az a négyévi kötelezően elmondatott több ezer zsolozsma hatása ez? Vagy nem is igazán akarom azt a dolgot? Vagy csak simán szeretem játszani a mártírt?






Azt hiszem a válasz ennél sokkal egyszerűbb. Nekem sokat, ám de közel sem annyit nem jelent az a tárgy, mint a másiknak. Nekem talán kisebb boldogság, de neki maga a minden.






Mindenesetre magam ellen léptem, ha objektív mércével mérve helyes döntést is.




Meglepődtem magamon, nem tudom miért tettem, teszem ezt. Azt hittem, hogy ha egyszer


alkalmam nyílik a megszerzésére gátlástalanul megkaparintom.





Aki kicsit is a képek mögé lát, az tuja, hogy nem pénztárcáról, nem értékes anyagi javakról, hanem emberekről van szó.







I have simply wanted an object to crave




nem értem



Azt hiszem megtaláltam valamit, valamit, ami az emberek többsége előtt általában rejtve marad. Nem könnyű emészteni, ha a dolgok más oldalát is megismerjük, nem segítenek, hogy kevesebbek legyenek az álmatlan éjszakáim. Lesz mit megbeszélnem magammal, lesz mit újraértelmezzek.



Nem akarom már a mások szimpátiáját, minek is? Most mi van? A válasz nem nálam van, de nem is tudom hol máshol.



Apró dolgokat kerestem, de többet találtam.




Szóval megtaláltam az értelmét, hogy miért kell néha elengedni dolgokat. ÉS mosolygok, igen azt teszem, de van azért min dolgoznom még.




Meg akarom találni a mentőövet. Vagy már meg is van. Hosszú idő óta az első, hogy érzem élek, hosszú idő óta az első, hogy érzem van olyan fájdalom, melynek lehet örülni.




Össze vagyok zavarodva, túl sok ez az impulzus. Túl sok és túl erős. Mégis csak most érzem, hogy élek, és ezért hálás vagyok mindennek, ami felettem áll és ezt engedte érezni.




Mintha újra látnék, újra kapnék levegőt. Nincsenek válaszaim. Nem is kell. Nem értem miért kaptam, nem értem, nem értem, nem értem.




Itt állok egyedül és készen vagyok az olyan napokra, melyekben már nemcsak árnyékokat látok. Egyedül vagyok, de ez nem baj. Rég elfeledett önmagammal indulok útra.







Minden mindegy. Köszönöm.