Bejegyzések
Minden nap érnek sérelmek és okozunk sérelmeket, minden nap azokat szurkáljuk, kik legközelebb állnak hozzánk és ők ugyanezt teszik. Ameddig felszínes sérüléseket okozunk nincs komolyabb baj.
Az emberi kapcsolatok erős pilléreken nyugszanak. Minden tehetsz, de ne bántsd ezeket a pilléreket, ne is feszegesd, mert egy mozdulattal összedőlhet minden. Jelentéktelennek tűnhet az a mozdulat, de annál nagyobb következményekkel jár.
Sokszor bántom azokat, akik közel állnak hozzám, sokszor kell megbocsátást adni nekem, talán többször mint, amennyit nekem kell feledni nekik. De szeretném hinni, hogy alapjában véve mindig tisztességes döntéseket hoztam és úgy is viselkedtem.
Talán a tűréshatárom alacsonyabb szinten van, talán változnom kéne, de nem tudok. Az igazat megvallva nem is akarok. Van amin nem akarok túllépni.
Egyszerűbben? Tetszett, békén kellett volna hagynod, nem tetszem neki? Kit érdekel? Ez nem jogosít fel semmire. Nem volt az enyém? Kit érdekel? Nem szabadott volna hozzányúlni. Nekem attól még kellett. És titokban? Szégyen és gyalázat.
Bevallom az egyik főbűn legmélyebb bugyrában fetrengtem, a harag bűnében. Elöntött a vér, a szemem összevontam és bikamód hangos légzésbe kezdtem. Lassan múlik az érzés, és átadja, egy kevésbé bűnös, de annál mélyebb érzésnek a helyét: a csalódottságnak.
Őszintén mondom, sajnálom, mindhármunk miatt. Remélem nem volt felesleges bántalom, remélem kapnak érte valamit. Nem kell bocsánatot kérni, már nem haragszom, a csalódottságomat pedig úgysem szünteti meg.
Én egyszerűen csak kilépek.
Sic transit gloria mundi
Az emberi kapcsolatok erős pilléreken nyugszanak. Minden tehetsz, de ne bántsd ezeket a pilléreket, ne is feszegesd, mert egy mozdulattal összedőlhet minden. Jelentéktelennek tűnhet az a mozdulat, de annál nagyobb következményekkel jár.
Sokszor bántom azokat, akik közel állnak hozzám, sokszor kell megbocsátást adni nekem, talán többször mint, amennyit nekem kell feledni nekik. De szeretném hinni, hogy alapjában véve mindig tisztességes döntéseket hoztam és úgy is viselkedtem.
Talán a tűréshatárom alacsonyabb szinten van, talán változnom kéne, de nem tudok. Az igazat megvallva nem is akarok. Van amin nem akarok túllépni.
Egyszerűbben? Tetszett, békén kellett volna hagynod, nem tetszem neki? Kit érdekel? Ez nem jogosít fel semmire. Nem volt az enyém? Kit érdekel? Nem szabadott volna hozzányúlni. Nekem attól még kellett. És titokban? Szégyen és gyalázat.
Bevallom az egyik főbűn legmélyebb bugyrában fetrengtem, a harag bűnében. Elöntött a vér, a szemem összevontam és bikamód hangos légzésbe kezdtem. Lassan múlik az érzés, és átadja, egy kevésbé bűnös, de annál mélyebb érzésnek a helyét: a csalódottságnak.
Őszintén mondom, sajnálom, mindhármunk miatt. Remélem nem volt felesleges bántalom, remélem kapnak érte valamit. Nem kell bocsánatot kérni, már nem haragszom, a csalódottságomat pedig úgysem szünteti meg.
Én egyszerűen csak kilépek.
Sic transit gloria mundi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése