
Az következő hónapokban nem lesz könnyű dolgom. Nem szégyellem bevallani félek is rendesen.
Egy hónap alatt kell befejeznem a szakdolgozatomat, közben készülnöm kell az órákra, az angol tudásom gyarapítására is halmozottan figyelnem kell. Aztán jönnek a záróvizsgák, a szakdolgozat megvédésre, és ha ebben az országban akarom folytatni, akkor itt kell találnom egy teljes munkakörű állást is.
Nem esem kétségbe, nem ez az első ilyen alkalom, de talán most először több múlik azon, hogy mennyire tudok talpon maradni megfelelni az elvárásoknak.
A mindenapjaimban is meglátszik. Komolyabban érdekelnek a jövőmet érintő kérdések, nehezebben viselem el az apró butaságok miatti hisztiket és nyavalygásokat. Lassan csak egy bizonyos mag marad körülöttem, akikre úgy érzem számíthatok és nem kell váratlan ténykezdésektől félnem.
FlyTime to fly
Nincs időm a céltalan fecsegésre. Nincs időm, vagy nincs türelmem.
De hiszem, hogy ha ezt az utat befejezem, végre elkezdhetek egy olyan utat melyben tökéletesen kifejezhetem magam. Nagyon remélem, hogy így lesz. Mert a suli az suli, de már bennem van egy erős bizonyítani vágyás, hogy dolgozzam és megmutassam milyen erők halmozódtak fel bennem az évek során. Kreatívan és felelősségteljesen állok és célt akarok. Vannak olyan dolgok, melyeket nem tarthatok az ellenőrzésem alatt, azért remélem nem bánnak rosszul velem, kik fenn éltemről döntenek.
Sosem gondoltam volna, hogy egyszer így felgyűlik bennem a dolgozni vágyás. Pedig ez történt, egy olyan cég alkalmazottja akarok lenni, melyre végre rázúdíthatom magam, melynek előretörését személyes sikernek érezhetem. Eddig is sokszor dolgoztam, de az nem volt elég. Nekem több kell, igazi felelősség és irányítás. Azt hiszem jó munkaerő leszek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése