Dolgok

Hát vesszen el a teve a vízparton, ha értem, hogy néha mit miért teszek.

Tegyük fel, hogy nekem nagyon kell valami. Az a valami azonban a másé, s hogy hivatalosan és jogosan az enyém lehessen el kell azt vennem. A bitorláshoz szükséges eszközök is a kezemben vannak. Eddig világos? Kell valami, ezért el kell azt vennem.

Az a valami egyszer csak kikerül eddigi tulajdonosa kezéből. Ott a nagy lehetőség, hogy végre birtokba vegyem. Na erre mit teszek? Én, mondom én vagyok az, aki a legnagyobb elszántsággal és küzdelemmel harcol azért, hogy az visszakerüljön az előző tulajdonosához. Hát értitek ti ezt? Mert én nem.

Talán a Freudi mélységekben keressem a választ? Netán neveltetésem, az a négyévi kötelezően elmondatott több ezer zsolozsma hatása ez? Vagy nem is igazán akarom azt a dolgot? Vagy csak simán szeretem játszani a mártírt?

Azt hiszem a válasz ennél sokkal egyszerűbb. Nekem sokat, ám de közel sem annyit nem jelent az a tárgy, mint a másiknak. Nekem talán kisebb boldogság, de neki maga a minden.

Mindenesetre magam ellen léptem, ha objektív mércével mérve helyes döntést is.

Meglepődtem magamon, nem tudom miért tettem, teszem ezt. Azt hittem, hogy ha egyszer

alkalmam nyílik a megszerzésére gátlástalanul megkaparintom.

Aki kicsit is a képek mögé lát, az tuja, hogy nem pénztárcáról, nem értékes anyagi javakról, hanem emberekről van szó.

I have simply wanted an object to crave