nem értem

Azt hiszem megtaláltam valamit, valamit, ami az emberek többsége előtt általában rejtve marad. Nem könnyű emészteni, ha a dolgok más oldalát is megismerjük, nem segítenek, hogy kevesebbek legyenek az álmatlan éjszakáim. Lesz mit megbeszélnem magammal, lesz mit újraértelmezzek.

Nem akarom már a mások szimpátiáját, minek is? Most mi van? A válasz nem nálam van, de nem is tudom hol máshol.

Apró dolgokat kerestem, de többet találtam.

Szóval megtaláltam az értelmét, hogy miért kell néha elengedni dolgokat. ÉS mosolygok, igen azt teszem, de van azért min dolgoznom még.

Meg akarom találni a mentőövet. Vagy már meg is van. Hosszú idő óta az első, hogy érzem élek, hosszú idő óta az első, hogy érzem van olyan fájdalom, melynek lehet örülni.

Össze vagyok zavarodva, túl sok ez az impulzus. Túl sok és túl erős. Mégis csak most érzem, hogy élek, és ezért hálás vagyok mindennek, ami felettem áll és ezt engedte érezni.

Mintha újra látnék, újra kapnék levegőt. Nincsenek válaszaim. Nem is kell. Nem értem miért kaptam, nem értem, nem értem, nem értem.

Itt állok egyedül és készen vagyok az olyan napokra, melyekben már nemcsak árnyékokat látok. Egyedül vagyok, de ez nem baj. Rég elfeledett önmagammal indulok útra.







Minden mindegy. Köszönöm.