Elragadtatás

.
.
.

Időben érkeztem. De jó vettél nekem kaját. Mi? Nem iszom. Ez zöld. Ez abszint. Igyál! Nem! Igyál. Vodkát is? Igyál. Taxi! Buli van. Te is itt? Te is? Te is? Na ő is lotyó. Buli van. Ő a legszebb. Buli van. Szia szépségem. Igyál! Nem iszom. Jó iszom. Mekkora buli. Mindjárt reggel. Ittál, ne vezess! Nálam alszol? OK. Reggel van. Menjünk az autóért. Álmos vagyok. Ő is ott volt! Ő

Sok mindenki tetszik. De csak egy, akiért Bivajnaszódi Csesznalikre költöznék egy kis faluba libákat tenyészteni. Ha kérné. Ha velem jönne. Ha együtt mennénk.

Mert van hogy nincs, akiért ilyet tesz az ember. Van, hogy sok olyan van. Nekem van. EGY. Pedig fél éve ismerem. Pedig nem ismerem. Pedig nem ő a világ szépsége. Nekem az! Hittem már gyomra, hogy virág, s ma már látom,a mit akkor nem láttam. De ő! Na Ő virág!

De nekünk ennyi jutott. Valami mérgezett vér hajtja, mely nem engedi lenyugodni. De én nem vagyok sem skalp sem trófea. Neki nem. Csupán az a szempár, melyet ha megtalál, mindkettőnkben lángra lobban valami, s egy pillanatra megszűnik körülöttünk a világ. Majd tovább haladunk a kétségel. Vajon mi lenne ha? De nem!

Nem hiányzik a múltamból már semmi és senki. Egyáltalán senki. Szeretem azt ami most van. Eddig most a legjobb..

.























.




















.




















.



















.