Herceg

Az szeret, aki az utadba nem áll,
Az szeret, aki tudja, ha menni muszáj,
Az szeret, aki majd elenged téged,
Az szeret, aki könnyezve ért meg

..........Ifjú herceg voltam, ki védelemben élt. Egy ősi vár volt otthonom egy bűvös kertben. De mert oly sokan csalódtak a világban, magas falak közé bujtunk és a tölgykapu zárva volt.

..........És hittük, hogy nincs a földöm pazarabb hely, de éreztem, hogy menni kell. Harc az élet, bölcs aki téved, de bátran kell járnom az útvesztőt.

..........Ha innen elmész, elbuksz! Intettek oly sokan, hát maradj itt e bűvös kertben! Itt nyugton, bizton élsz, neked szolgál itt minden! Neked magas a fal, és a tölgykapu téged véd!
Így győzködtek érvekkel, de éreztem, hogy menni kell, mert távol innen színarany minden. Vár a világ, sodor olthatatlan szenvedély, harc az élet, élvezd és érezd, és kinccsé válik a csillagpor, ha nem riaszt el téged száz veszély!

..........Távol innen színarany minden. Csillagok hívnak, és messze űz a szenvedély, harc az élet, győz, aki téved, de bátran járja az útvesztőt. Nosza, indulj csak el, hiszen rajtad a jel, s így nem riaszt téged el száz veszély!

..........Azt hiszem nehezen viselem az állandóságot. Szüntelenül hangoztatom, hogy a stabilitás az amit oly megszállottan hajszolok, de azt hiszem ez nem igaz. Néha érzem, hogy mennem kell, fenekestől fel kell forgatnom az életem. A stabilitás iránti vágyam, mintha a világnak szólna, hiszen az kell legyen a cél, megvetni lábunkat ebben a világban és minél szilárdabban állni. Miért a lakás, az autó ehhez a legjobb út? Nem lehet a stabilitásunk alapja az állandó változás? Nem érezhetem, hogy én egyszerűen csak élni akarok?

..........Szeretek nagy dolgokba belevágni, de tudni, hogy határidővel dolgozok és nem az határozza majd meg életem további folyását. Még nem szelídítettek meg vagy egyszerűen ilyen vagyok és ennek kell élnem.

..........2. év. Nem kevés, főleg ha a fiatalságból vesszük ki azt. 2 éve vagyok Magyarországon, 2 éve szól az életem Budapestről. És azt hiszem megtaláltam a megfelelő várost. Egy cseppnyi stabil pontnak megteszi. De ennyi nem elég, még mindig életem azon szakaszán vagyok, ahol magamat kell megvalósítanom és attól félek ez a korszak az utolsó, mert ez már így marad.

..........Sok dolog van már a hátam mögött, sok mindent tettem és mindezt az általam legjobbat adva, úgy érzem senkinek nem okoztam csalódást.

..........Most itt vagyok. Egyedül jöttem el. Egyedül. Egyedül határoztam el, hogy így legyen.

..........Nem volt mindig könnyű. 2 ember mindig mögöttem állt. Ők a szüleim. A többiektől általában visszahúzást kaptam. Ki azért, mert félt, hogy nekem sikerül és megmutatom számukra, hogy igenis el lehet menni, meg lehet csinálni. A barátaim is marasztaltak, ők azonban szeretetből mondták, hisz féltettek

Mi adta a bekezdés apropóját?

..........Az, hogy holnap reggel ismét Erdélybe utazom. Szeretem. Sok ember van ott, akit szeretek. De akármilyen nehéz kimondani az életem már nem erről szól. Ha annyira nekem való hely lett volna, akkor nem jöttem volna el, akkor nem érezném, hogy immáron Budapest az otthonom.

..........Igyekszem rövid időt otthon tartani, nem átlépni azt a határt ami már nem kellemes.

....