Oxford Street

Már kezdünk megijedni a rideg szörnytől amivé váltunk s főleg a ténytől, hogy másfél hónapja NEM VÁSÁROLTUNK!

Az elején munkanélküliekként nem tettük, később apró ürügyeket kreálva tartottuk távol magunkat a nemes és felszabadító cselekedettől s mára elérkeztünk a kifogások nélküli, ösztönünk kiélésére valós kerettel rendelkező időszakra, számunkra most jött meg a vadászidény.

Európa leghosszabb bevásárló utcáját, desszertként még a SOHO felét is két pihe tollakként a szélben jártuk be, könnyed eleganciával és alvilági kéjjel.

Nem tettünk különbséget kis és nagy préda márka között, a körútnak végül maga a napnyugta és a kezünkben túlzsúfolódó impozáns papírszatyrok tömkelege vetett véget.

Könnyed alkoholos ital és csevely a Sohoban zárásként, végezetül az éjszakai belváros nyüzsgésében sétáltunk el egy-egy fényáradatban úszó nevezetes hely mellett míg elértük a számunkra megfelelő buszmegállót.

Itt legalább nem kell az embernek halálra dolgoznia magát, hogy egy márkásabb üzlet vásárlója lehessen, a divat pedig divatot is jelent alatt az üzletek kínálatát. Bár a lakosság összetétele miatt sokan saját nemzetük viseletét vagy ízlését tükrözik – ezek általában eléggé rondák is - a fiatalok a londoni cosmopolita stílus jegyében adnak viseletük harmóniájára. Itt kevesebb alkalommal merül fel bennem a kétség a főnököm táskája (Dolce&Gabbana) valódiságát illetően, s az utcán közlekedő Louis Vuitton, Vivien Westwood, Manolo Blanik, és hasonló márkajelzésű darabokról származási helyének sem a kínai piacot jelölném meg.

Eső

Esik . Minden egyes nap. Egy percre nem nézek oda és hopp már apró cseppekben esik az eső.

A városba érkezésem előtt tartottam a komor, fénytelen és esős időjárás okozta rosszkedvtől, s bár az időjárásban nem kellett csalódnom a mélabús hangulat várat magára vagy talán nem is jön. Illetve jött és jön is még, de nem az eső okozta változata ez.

Szóval ez az a kellemes fajta eső. Törzsvendégként minden napra várható, bármikor jöhet s az érkezés belibbenéséhez hasonlóan tovább is siet, szinte csak könnyed eleganciával átsuhan rajtunk. Nincs napokig tartó sötét lepel, eláztatott város és dermesztő hideg. Az esetek többségében frissítő, romantikára alkalmas kis meglepetés.

Pulóverben nincs meleg, pólóban még nem lehet fázni, s az összképet egy esernyő is színesítheti, barátunk a divatos öltözködést kedvelő városlakók kedvét keresi és meg is találja.

Élvezkedően kellemes séta egy szolidabb kedvű, szinte csak párát hullató vízharmatban, kézben a forró kávék valamelyikével - mondjuk a kedvencemmel, a vanilla latteval - tovább fokozza a sokakban bosszúságot okozó időjárás teljes élvezetét.

S bár néha dühösen érkezik, megmártva a város utcáit, lakosait és minden szennyét, nem haragszom rá s a jó napjait ezután is ajándékként fogadom. Végül is ez London, ez a londoni Eső!

Azért én tudom

Minden
tévelygésem
puszta
hazugság.

Tudom mit akarok és mindig is tudtam, balsorsomra az általam nem befolyásolható álmok közé tartozik. Dolgozhatok jobban, szerethetek jobban, én lehetek a tökéletes személyiség az univerzum válasza nem változik: várnod kell, vagy lesz, vagy nem.



Minden tévelygésem színtiszta igazság. Addig ez is az is. Kétségekkel küszködök, míg nem egyik nap meg nem történik, s addig már csak gondolatára is szemem behunyva markolom meg az anyagot, a testem apró részei beleremegnek. Oldhatatlan vággyal kívánom, hogy elmém alkotta létezhető valóság fizikai anyaggá váljon és körülvegyen.



Addig ki kell találnom, hol és mi módon szórakoztatom el magam az emberi világban. Kávéfőzősdit vagy tévézősdit játszom, egyedül vagy másokkal, itt vagy kicsit arrébb.




Néha kiborulok végtelen unalmamban, megunom a játékot és társakat, nem szórakoztat a játékszoba sem és hosszú sorok formájában világra öntöm panaszom, sértődöttségem, mérhetetlen unalmam és érdektelenségem.


Néha jól vagyok és elszórakozom.



De azért unatkozom. De csak várok és várok, szavaim s saját hitem ellenére is igen is folyamatosan ott van bennem a kioldhatatlan remény, hogy mindjárt.



Persze már tíz éve mindjárt.

Angol nap

.

Elkészítés:

Előétel: Double Decker

A délelőtti munkából való hazatérésre használjunk emeletes piros buszt, a helyieknél ezt Double Decker néven kaphatjuk meg. A legtöbb helyen ilyen buszokkal találkozunk, de figyelem: néhány piros nem rendelkezik emelettel. Ezt is használhatjuk, de a tökéletes összhatás kedvéért a legajánlatosabb az emeletes változat beszerzése.




Leves:9 és ¾ peron

A busz teljes felhasználása előtt vegyük ki, illetve szálljunk le róla és mintegy előkészülve a következő fogáshoz a King's Cross 9 és ¾ peronját sebtében tekintsük meg.

Könnyed kis leves mely a későbbi desszerttel nincs ellentétben, sőt mi több együttese a gyors emésztést segíti.

Újra elővehetjük a felhasznált buszt és további hazaérésig használhatjuk ízlés szerint.



Főfogás: Fish and chips

Ne cseréljük ki az összetevőket, ne spékeljük meg egyéb hungarikumokkal, csak a hal és burgonya együttes íze.



Ital: Ötórai tea

Az ötórai teázás részleteit pontosan tartsuk be, vagyis 5-kor fogyasszuk el, továbbá vigyázzunk, hogy ne holmi gyümölcsös változatát használjunk, hanem a helyiek által traditional vagy breakfast teának nevezett készítményt. Ha igazán stílusosak akarunk lenni egy kis tejet is hozzá adhatunk.


Desszert: Harry Potter álá világ premier.

Kérjük ne otthon és ne régebbi verziót használjunk, csakis a legújabb részét.

Jó étvágyat kívánok hozzá!




-----------------------------------------

Hozzászólások:

B.D. írta:
Bár az angoloknak nincs sok élvezhető nemzeti eledele, de a fish and chipset nehezen lehet megunni. Fincsi…. És a tea is nagyon ízletes.

Dáni írta:
A film legújabb része nézhetetlenül unalmas, fújj!

Dániel írta:
Igaza van Dáninak, bár összességében az angol nap elég jó volt.

Benjámin írta:
Nem nagy szám a 9 és ¾ peron, csak egy fal az egész.

Bodó írta:
Még szerencse, hogy az idő is besegített egy fél órás esővel, így megvolt az igazi londoni hangulat. És nagyon jó volt úgy nézni a filmet, hogy az egyes londoni helyszíneknek már a neveit is tudtam és felismertem mi hol van.



Benji írta:
A sok siránkozás ellenére ez mégiscsak London, tele lehetőségekkel és érdekességekkel.