Bejegyzések
Elhatároztam, hogy élvezni fogom a mai napot.
..........Reklám és médiatervezés vizsga volt. Jó érzés volt úgy megkapni a feladatot, hogy éreztem bármi lesz megfelelően teljesíteni tudok majd, hiszen eleget tanultam és értem is az anyagot. Az eredmény sem maradt el, minden egyes résznél kifejtettem az ismereteimet kellő szakmai háttérrel.
..........A vizsgalap beadása után egy rég nem érzet szorongás fogott el. Mindennek vége. Ezután már csak a záróvizsga van hátra. Mi lesz ezután? Szörnyű érzés valaminek a végén állni, nem tudva, hogy mi lesz a következő lépés.
..........Évfolyamtársaim sorra szállingóztak ki a teremből és úgy éreztem egyúttal az életemből is. Még azok távozása után is szomorúság töltött el, akikhez amúgy nem kerültem közel az évek során.
..........Valami mégis közös volt bennünk, egy intézményesített rendszer tett minket egy kis időre családdá, csoporttárssá, vagy bárminek nevezhetjük a lényeg, hogy egységgé.
..........Délutánra körülbelül 1O csoporttársammal „ünnepelést” hoztunk össze egy igen kellemes PUB-ban. Mintha közelebb kerültem volna hozzájuk, mint az eddigi évek során összesen. Talán az elvesztés miatt érzett félelem serkentette bennünk a ragaszkodást. Egy percre figyeltem, amint nevetnek, jól érzik magukat és ekkor igazán éreztem: Istenem de piszok jó érzés valahová tartozni! De jó volt velük unni a napokat, megbirkózni a feladatokkal, vagy csak úgy létezni.
.
.
..........Hazafelé lassan sétáltam. Az egész napos esőben megtaláltam a hangulatot, a szépséget. A nedvességtől hosszú fekete hajam begöndörödött. Lassan haladtam haza a nedves úton, hideg szél lebegtette a hajamat. Fülemben Madonna új albumának lassú száma zenget újra és újra. Csodálatosak a színek, a hangok, a képek, így az egész összhangja.
..........Hazaértem, a kulcs kattogott az ajtóban. Valahogy ezek a mozdulatok mintha sokkal nagyobb jelentőséggel bírnának. MOstantól már nem a főiskoláról jövet hallom ezeket. A szobám tiszta és jellegzetes finom légfrissítő illata csapott meg. Ezután már nem a suli után érzem ezeket. Tudom, hogy butaságnak hangzik, de felborul egy összhang, felborul a hétköznapok rendszere. Újat kell építeni, de mi van ha nem akarom? Muszáj!
..........Kicsit félek a holnap reggeltől. Sok mindennel tudok kezdeni valamit, de úgy érzem a nagy szabadság nem tartozik ezek közé. Meg kell találnom az utat tovább. Lesz néhány homályos nap, de biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog. Nem ez az első alakalom, hogy ilyen helyzetbe kerülök és örülök, hogy eddig így azokat a döntéseket hoztam meg amiket, mert így érhettem el ide és azt hiszem jó helyen vagyok.
..........Szeretem ezt a várost, szeretem ezt az országot, szeretem a barátaimat. Szeretnék több dolgot szeretni.
.......................
