Nem

...................El is felejtettem milyen jó érzés nem keresni. Ha a délelőtt nem álláskereséssel telik, az esték pedig a társ utáni fáradhatatlan kutatással. És ez olyan jó!

...................Ott a tudat, hogy immáron 19 nap múlva Londonba költözöm, s minden itteni kutatás, újabb nekifutás felesleges.

...................Csak úgy lementem bulizni. Szétnéztem, élveztem a zenét és kicsit megpróbáltam kivonni magam az egészből. Kicsit nagyon.

...................Nem mentettem meg a lelkeket, nem jelentkeztem lelki szemetesládának. Egy ismerősöm ingadozó lelkiállapot-jelzője hirtelen átváltott depresszióra, s én kivételesen nem kezdtem el hosszú percekig vigasztalni és jobb kedvre deríteni. Hagyjanak már békén. Haza akart menni, így bólintottam egyet és folytattam az estét. Oldja meg mindenki maga a problémáját. Én megtettem, hol egyedül a kispárnába sírva bánatom, hol keresve a megoldást, hol csak illúziók keltésével. De megtettem, hát tegye meg más is.

...................S egy másiknak - kivel együtt mentünk le - sikerült a tudatát és vele együtt minden kulturáltságát száműzni testéből a felhalmozott alkohol segítéségével. Ki vagyok én, hogy szégyelljem magam egy agresszív részeg disznó miatt? Hát nem is szégyelltem. Otthon dörömböljön. Aki nem bírja az ne igyon. Aki állattá változik, szintén ne igyon. Nem tolerálom. Ott hagytam, mindig tovább álltam.

...................Ügyet sem vetettem laza erkölcsű vadászó cédákra. Köszönöm nem. Testem és lelkem is kielégült. Nincs szükségem a semmire beképzelt cafkák szájhúzogatására, amikor 4 utcával feljebb a dívalapokban csodált kép megtestesítője lakik, s valami bájital hatására engem lát a világ nyolcadik csodájának. Szépség, ki mellé torz szörnyetegként nem szeretnék mutatkozni sem, ha nem ő kapaszkodna belém, mint gyermek az anyjába. Szeretné, ha a fennmaradó 19 napban sok időt töltenénk együtt. Ki vagyok én, hogy megmondjam neki, hogy ne tetszem neki? Hogy álom alakját és kedves természetét eltoljam, csak mert szerintem nem vagyunk egy kategória? Hát nem teszem. Továbbra is értetlenül, ám de kellemesen osztom meg vele asztalom és ágyam egyaránt.

...................Olyan jó nem keresni. Olyan jó kicsit kilépni. Olyan jó feladni a világmegváltó hivatást. Olyan jó Teréz anyát a sufniba zárni. Mert a világ nem azoké, aki csak adnak. Valaki ezt nagyon elszúrta, talán egy rossz fordítási hiba. Ilyen apróság már háborúkat is indított. A világ azoké, akik megtanulják, hogy csak akkor lehetek hasznára a világnak, ha önmagukat teszik boldoggá. Azoké, akik szembeszállva a világ tanításaival saját magukat rakják a középpontba.

Nyanya Kommandó

A tegnapi melegben egy edzett sportoló is fél óra után szédelgett a napon, ennek ellenére a várost ellepte a nagyi kommandó. Mint mérgezett egerek forognak körbe körbe a városban, látszólag minden értelmes cél nélkül.

Idegesítenek. Nem utálom az időseket, tisztelem őket, csak van egy réteg, amely megpróbál a sírba kergetni és a várost közlekedési káosszá változtatni.

Az évek alatt tökélyre fejlesztett időérzékkel megáldva kiválasztják azt az időszakot, mikor amúgy is tömöttek a közlekedési járművek a munkába induló vagy hazatérő emberektől. Kiválasztják és rohamra indulnak maguk után húzva egy termetes kocsit, mely induláskor és érkezéskor is ugyanolyan tömött, valószínűleg magukkal hurcolják az életben összekuporgott vagyonukat. Mást nem tudok elképzelni, csak nem töltik meg minden nap azt élelemmel, s légző készülék sem lehet benne.

A melegségtől kézzel lehet vasalni, de ők a normandiai partraszállást megszégyenítve öntik el az utcákat. Ha marad a meleg, az elesett csoroszlya katonáik száma is azon csúfos partraszállás mérlegével vetekedik majd. Ha már mindenpép a szívrohamot és agyvérzést keresik talán jobb lenne élvezetesebb módját találni. Mit szólnának a bungee jumping-hoz, vagy esetleg egy jó kis vadvízi evezéshez?

És még minidig a goromba és fennhéjázó nénikékről beszélek. Nem a nagyim féle öregekről, akik a naptól menekülve a hűvösben pihenik ki reggeli és esti munkájukat, nem azokról, akik ekkor is az unokáknak készítenek valami finomságot, sem azokról, akik kedvesen és szégyenkezve ugyan de a szükség kényszeríttette okból az sarkokon virágot árulnak..

Nem, ezek nem azok.

Az én kommandósaim lenéző tekintettel, mogorván tekintenek a világra, úgy tesznek, mintha egy földi paradicsomot hagytak volna ránk és most kérik a jussukat. Akik csak annak örülnek, ami egy fiatalt nem illethet meg. Csak az a hely kell, ahol egy fiatal ül. Három méterre lévő üres hely már nem is jó.

És ha már a metrónál járok. Ott garázdálkodik az egyik legelvetemültebb elit osztaga a mama kommandónak. A tehetős és még mindig divatos mama. Toronyházas magas sarkúban minden gond nélkül sprintel 50 métert, hogy elérje a metrót - ami legkésőbb 4 perc múlva újra jön – majd a szerelvény ajtaja előtt pár méterrel átváltanak szegény öreg vagyok és nem birok módba, s nehézkesen belépnek a kocsiba. Első dolguk hogy szúrós tekintettel végignézzenek, vajon kit állíthatnának fel.

Az ilyen csak álljon. Megkaphatja a helyet, ha úgy akarom, de nem követelheti azt.

Megvagyok

....................Ha visszaolvasom a bejegyzéseket, amit általában nem szoktam – épp ez a lényege – kevés választ el, hogy felhívjam az elmegyógyintézetet, vagy egy szakorvost kérjek könyörgően némi antidepresszáns tablettákért.



....................A bejegyzések legtöbb esetben fáradt és szomorú lelkiállapotomban születnek a kimondott vagy ez esetben a leírott szó pozitív hatása érdekében. Ha leírom a probléma fele önmagában megoldódott, a gondokat azonosítom és már csak egy lépés választ el a gyógyír elkészítéséig.



....................Nem vagyok egy depressziós alkat. Hogy is lennék, hisz én vagyok, aki egy virágnak, egy napsütésnek, egy kedves gesztusnak is örül. Aki meglátja a csodát a borongós napokban, a fáradtságok kellemes érzésként tudja megélni. Én vagyok, ki ok nélkül is mosolyog néha és hisz, hisz abban,amiben mások már rég nem.



..........Az esték kicsit nehezek, ha egyedül vagyok, de a napokkal nincsenek gondok.



....................Londonba készülök a legjobb barátommal, nap mint nap szóba kerül és könnyfakadásig nevetünk néhány elszállt gondolattól, oly sokszor készülődöm moziba, vásárolok, vagy csak hosszasan sétálok barátokkal a városban és még millió másik kedves időtöltés és szenvedély.



....................Néha írok pozitív hangvételű írásokat, de azokat nem érdemes végigolvasni, unalmasak, számítóak, és üresek. Nincs mögöttük elsöprő feszengető erő, mely betűkben szeretne a világra zúdulni.



....................Ma úgy vagyok, hogy jól vagyok. Mint a legtöbb napon.

STAR TREK

Könnyű pocskondiázni, rossz kritikát írni. De hogy kell teljes mértékben átadni a véleményt ha, egy elsöprő filmről írjuk le mit gondolunk. Mert ha a Star Trek-ről a haveroknak kellene beszámolnom egyszerűen azt mondanám:

Kuuuuuuuuurvaaaaaaa jóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó!

S ha egy idegennek, akkor:

Ezen éve legsikeresebb filmjét sikerült megnéznem.

De hát a kurva jó volt! Minden egyes percét éveztem.

Sikerült egy igazi legendát életre kelteniük és ha nem sértem meg a sorozat régi rajongóit, azt mondom, ezzel egy magasabb szintre vitte a Star Trek mítoszát.

Nem térek ki részletekre, mert nem szándékszom könyvet írni. Csak annyit, hogy a főszereplő kiválasztása egy pont, de legalább 5 pontot kap a Spock szerepére kiválasztott Zachary Quinto. Néhány éve még sehol sem volt, s a Heroes Sylerjeként megmutatta mit tud. Itt is bizonyított.

A mihamarabbi folytatás reményével mindnekit zavarok a moziba! Tünés!

Eurovision - II. felvonás

Valószínűleg hibás döntés volt ezt az Átok Zolikát küldeni, de ha már megtettük, akkor illett volna szívből szurkolni neki. Én így is tettem. Sajnos ez nem volt elég.



A youtub-on megnéztem a felkerült videókat s keserű szájízzel kell beismernem magamnak, hogy mi magyarok a panaszkodás eurovisio-ján bérelnénk ki az örök első helyet. Nem jutottunk be és kész, ettől még nem áll meg a világ, még csak nem is elsőre fordul velünk elő, sőt, hoztuk a papírformát, erősítettük az eddigi statisztikai eredményünket.



Milyen álomba ringatjuk magunkat? Ha egy ilyen kis ország nyerni akarna szimpatizáns országok hiányában, akkor legalább egy Beyonce kvalitású énekesnőét kellene küldenünk egy lepukkant helyen tartandó káráoki tudású versenyzők közé. És még akkor is ott lenne a lehetősége, hogy a skandináv, vagy orosz érdekeltségű országok előttünk végeznének egy indulóval.



Eléggé ratyis műsor volt a sok színes cuccban. De volt benne valami érdekes és a listát tekintve melyik volt olyan hú de jó? Mert így hirtelen egy se jut szembe. Tetszett Moldova és még egy pár, de nem annyira, hogy kijelentsem magasan jobb volt Zolikánál.



Tény, hogy a döntő nem lesz olyan érdekes a magyar versenyző nélkül, de hány olyan műsort nézünk és élvezünk, amelyben magyar kéz nem munkálkodik?

X-Man Origins

.

Nehogy már egy kis eső vagy borongós idő mondja meg nekem, hogy érezzek és milyen hangulatban teljen a napom. Majd én eldöntöm milyen lelki állapotban töltöm az előttem álló időt, s ezt a 24 órát napot nem szomorkodós típusra terveztem. Így hát reggel 7kor teljesen kipihenten ébredtem, a 10 órás film már nem is volt korai, a napokig tartó mozitárs keresését kihagyva táskámba rejtve finom reggelimet és teámat beültem az X-man-re.

Öten voltunk csupán, s nem érezhettem cikinek egyedül mozizni, mivel mind az öt ember egyedül volt. Ők a mozifanatikusok. Olyanok, mint én.

A reggeli és a tea már az ajánlók és reklámok alatt elfogyott. Finom volt.

Élveztem a helyzetet, a filmet, a történetet. Bár meg sem közelíti az igazi X-man trilógia elemeit, de azért nézhető. Szórakoztató, legalábbis, amíg nézed.

Manapság már ez is hatalmas bóknak számít.

Eurovision - I. felvonás

Gazdasági válság ide vagy oda Oroszország minden alkalmat megragad, hogy megmutassa igenis egyenlőbb az egyenlők között a világban, s vegyük már észre befolyását és az elmúlt években felépített hatalmát. S hogy megkérdőjelezhetőek a módszereik, az senkit sem érdekel, max az orosz polgárokat, de ami ott benn van az már minket nem érdekel Kína egy olimpiában, Oroszország kisebb rendezvényekben mutogatja tömött pénztárcáját.




Az eurovisios dalverseny Moszkvában rendezett versenyére vitathatatlanul az eddigi legimpozánsabb színpadot és a mögötte meglapuló technikát vonultatta fel, pénz és energiát nem sajnálva.



Hogy az I. elődöntőben az előadok enyhén szólva is csapnivalóak voltak az őket nem érdekeli. A lényeg, hogy már az első bejelentkezés végén lehetősége adódott, hogy összecsődítsen egy kisebb tömeget műsorzárásként. Mi lesz itt a döntőn?


Nehezen hiszem el, hogy az országok nem találtak jobb előadókat. Tetszett a svédek operaénekese, bár nem hiszem, hogy ezt a dalt hosszú hetekig dúdolom majd, az örmények, de csak, mert szeretem a balkáni zenét és a természetesen a hivatalból kedvelt románok. Mindhárman továbbjutottak. Nem túl jók ők sem, de vakok között félszemű a király.




Merem remélni, hogy a helyzet javulni fog.

Push

Találó cím, ha kezünkbe kerül a film nyugodtan pussholjuk odébb. Tipikusan az általam csak a moziban nézni hajlandó, várva várt filmek egyike, s mivel a következő hónapok premier filmjei között nem találtam végső elkeseredettségemben itthon néztem meg.

Nem véletlen, hogy mostanság nem tűzik műsorra. A csigák nemi életéről szóló dokumentumfilm összehasonlíthatatlanul nagyobb örömet okozott anno.

Micsoda szégyen! Még csak nem is valami új témával állt erő, nem kértük, hogy a semmiből alkosson új világot, csupán csak össze kellett volna szedni az eddigi sikeres filmekből szeretett elemeket. Mintegy X-man-Heroes-Jump kivonat felhasználásával megalkothatták volna az utóbbi évek akció-fantasztikus filmek új drágakövét, s tessék a végeredmény egy cirkon gyémánt lett, s abból is a legrosszabb fajta.

Kidolgozatlan karakterek, monoton párbeszédek, gyengén érzékelhető történeti szál, jellemzi, s még csak egy a témához alkalmatlan várost is sikerült kihúzni az így ronts el egy filmet cilinderből.

Még szerencse, hogy a magyar nyelvünk oly sok kifejezéssel látott el minket az félresikerült mű jellemzésére: értéktelen, olcsó, hitvány, silány, vacak, csapnivaló, rossz, szemét, selejtes, félresikerült, elfuserált, eltolt, elpuskázott, légypiszok és még napestig sorolhatnám.

El, el innen

Kezdjünk új életet, s kezdjük úgy, hogy elmegyek! Unom már, hogy poshadt pocsolyában kell halásznom rothadt halakra a túlélésért. A tócsa egyre kisebb, lakói hétről hétre nagyobb mértékben adják látszatát igaz valójuknak, szaguk egyre orrfacsaróbb bűzzé változik. Sem halászként, sem halként nem akarok részt venni az ökoszisztéma mindennapjaiban.

A sors egyesek számára nehezen fellelhető rejtek utakat szabott ki. S hiszem, s sajnos tudom ezen egyének egyike vagyok én is. Helyem nem kis fehér kerítés és virágokkal borított kert közepén vagyon. Alternatív élet, talán az állandó változó lét, halálig tartó útkeresés, s a sírig fel nem ismert keresés adja meg létem értelmét.

Bárhogy legyen újra próbálkozom, új helyen, új emberekkel. Bukást és sikert egyaránt rejthet az út. De meg kell próbálnom. Legalább a kétség megszűnik.

Egy biztos. Így nem mehet tovább! Nem kívánom halálom, nem verem mellem kegyesebb sorsért, nem hőbörgök kijelölt életkezdőponton sajátossága miatt.

Juthat-e önértékelésünk mélyebb pontra halálunk kívántánál? Igen. Ha a nem létezés a vágy. A kettő között égbeszökő különbség mutatkozik. Meghalni és nem lenni más. Nem lenni mélyebb és ijesztőbb. Nem megszületni, nem felnőni, nem létezni, kimaradnia világ menetéből, minden létező tudat valóságából elszármazni.

Akarjuk vagy sem, ilyet nem lehet, S ha nem hát nem. Egyetlen lehetőség az adott források maximális felhasználása, erőnk teljek kiaknázása a változás elérése végett.

Talán nekem ez London. A helyet melyet otthonnak éreztem immáron fojtogat. Ki a hibás nem tudjuk, vagy ő vagy mi, vagy mindketten, vagy egyikünk sem.

Ha nem hát nem. Ha nem megy odébb kell állni. Lehajtott fejjel, tarisznyánkban az ínség által megdézsmálta tulajdonokkal baktatva egy új világ felé. Ez nekem London.

Úgy várlak már, benned bízom, bennem remélek, benned hiszek. De csak épp annyira, hogy megtegyem, amit meg kell tennem.

Hajszálnyi erősségű kapcsolatok, virtuális kötődés, meg nem adott javak, üres mérleg jelzi a feladható életet. Nem köt sem emberi, sem erkölcsi, kapcsolati, vallása vagy bármilyen más szabály, elvárás.

Ha megyek, hát egyek. És én megyek.