Push

Találó cím, ha kezünkbe kerül a film nyugodtan pussholjuk odébb. Tipikusan az általam csak a moziban nézni hajlandó, várva várt filmek egyike, s mivel a következő hónapok premier filmjei között nem találtam végső elkeseredettségemben itthon néztem meg.

Nem véletlen, hogy mostanság nem tűzik műsorra. A csigák nemi életéről szóló dokumentumfilm összehasonlíthatatlanul nagyobb örömet okozott anno.

Micsoda szégyen! Még csak nem is valami új témával állt erő, nem kértük, hogy a semmiből alkosson új világot, csupán csak össze kellett volna szedni az eddigi sikeres filmekből szeretett elemeket. Mintegy X-man-Heroes-Jump kivonat felhasználásával megalkothatták volna az utóbbi évek akció-fantasztikus filmek új drágakövét, s tessék a végeredmény egy cirkon gyémánt lett, s abból is a legrosszabb fajta.

Kidolgozatlan karakterek, monoton párbeszédek, gyengén érzékelhető történeti szál, jellemzi, s még csak egy a témához alkalmatlan várost is sikerült kihúzni az így ronts el egy filmet cilinderből.

Még szerencse, hogy a magyar nyelvünk oly sok kifejezéssel látott el minket az félresikerült mű jellemzésére: értéktelen, olcsó, hitvány, silány, vacak, csapnivaló, rossz, szemét, selejtes, félresikerült, elfuserált, eltolt, elpuskázott, légypiszok és még napestig sorolhatnám.