Nyanya Kommandó

A tegnapi melegben egy edzett sportoló is fél óra után szédelgett a napon, ennek ellenére a várost ellepte a nagyi kommandó. Mint mérgezett egerek forognak körbe körbe a városban, látszólag minden értelmes cél nélkül.

Idegesítenek. Nem utálom az időseket, tisztelem őket, csak van egy réteg, amely megpróbál a sírba kergetni és a várost közlekedési káosszá változtatni.

Az évek alatt tökélyre fejlesztett időérzékkel megáldva kiválasztják azt az időszakot, mikor amúgy is tömöttek a közlekedési járművek a munkába induló vagy hazatérő emberektől. Kiválasztják és rohamra indulnak maguk után húzva egy termetes kocsit, mely induláskor és érkezéskor is ugyanolyan tömött, valószínűleg magukkal hurcolják az életben összekuporgott vagyonukat. Mást nem tudok elképzelni, csak nem töltik meg minden nap azt élelemmel, s légző készülék sem lehet benne.

A melegségtől kézzel lehet vasalni, de ők a normandiai partraszállást megszégyenítve öntik el az utcákat. Ha marad a meleg, az elesett csoroszlya katonáik száma is azon csúfos partraszállás mérlegével vetekedik majd. Ha már mindenpép a szívrohamot és agyvérzést keresik talán jobb lenne élvezetesebb módját találni. Mit szólnának a bungee jumping-hoz, vagy esetleg egy jó kis vadvízi evezéshez?

És még minidig a goromba és fennhéjázó nénikékről beszélek. Nem a nagyim féle öregekről, akik a naptól menekülve a hűvösben pihenik ki reggeli és esti munkájukat, nem azokról, akik ekkor is az unokáknak készítenek valami finomságot, sem azokról, akik kedvesen és szégyenkezve ugyan de a szükség kényszeríttette okból az sarkokon virágot árulnak..

Nem, ezek nem azok.

Az én kommandósaim lenéző tekintettel, mogorván tekintenek a világra, úgy tesznek, mintha egy földi paradicsomot hagytak volna ránk és most kérik a jussukat. Akik csak annak örülnek, ami egy fiatalt nem illethet meg. Csak az a hely kell, ahol egy fiatal ül. Három méterre lévő üres hely már nem is jó.

És ha már a metrónál járok. Ott garázdálkodik az egyik legelvetemültebb elit osztaga a mama kommandónak. A tehetős és még mindig divatos mama. Toronyházas magas sarkúban minden gond nélkül sprintel 50 métert, hogy elérje a metrót - ami legkésőbb 4 perc múlva újra jön – majd a szerelvény ajtaja előtt pár méterrel átváltanak szegény öreg vagyok és nem birok módba, s nehézkesen belépnek a kocsiba. Első dolguk hogy szúrós tekintettel végignézzenek, vajon kit állíthatnának fel.

Az ilyen csak álljon. Megkaphatja a helyet, ha úgy akarom, de nem követelheti azt.