Defekt

Nincs semmi, csak a semmi van és ez a semmi én vagyok.

Nincs senkim, nincs semmim, üres kézzel kissé megfáradt kézzel, elkeseredett szemmel állok számkivetetten rendezett életű suhanó emberek között csupasz testtel s a kérdéssel: hogyan tovább?


Az baj ha nincs kedvem az egészhez? Ha kimondom azt, ami már hosszú évek óta bennem van s mindenféle szabály és tartás végett rácsok mögé zártam? Baj ha drámai sikoly helyett megfáradt hangon annyit suttogok: unom és nem akarom? Unom az egész életnek nevezett hiú paródiát.


Nem gyötör depresszió, nem keresek sem lehetőséget sem eszközt minden megszakítására, csak már nem tudok élvezni semmit. Pillanatnyi örömeimen kívül nincsenek előttem lebegő dicső célok és lehetőségek, megvalósítani kívánt vérforrasztó vágyálmok.


Mintha ezer éves lelkem mindent látott volna már, s csöppnyi megnyugvásért, végső üdvösségért esedezik.



Egyik országgal vagy várossal sem volt soha baj. A hiba, az üresség bennem van, zengő érc és pengő cimbalom vagyok, termőföldbe vetett foganatlan mag, futóhomokra épített viskó, üres teáskanna, rendeltetését betölteni képtelen lom.



Ritkán tudatosul bennem ily tisztán, sem új város, munka nem zökkenti ki nyikorgó hintaszékemből poros lelkem. Már a várakozást is unom már a kizökkenést megtalálás reménye is elhajózott a horizonton, unalmas kék messzeséget bámulom tudva nem onnan nem jön hajó már.


Most komolyan mit tegyek ha unom az életem? Kimondhatatlanul untat minden. Unatkozom reggel és este, a várost nézve és dolgozva, unatkozom mozi közben és esős napokon, unatkozom egyedül és másokkal is, unom a fényt és a sötétséget is.


És még valami. Egy kis félelem még bennem maradt. A megkeseredéstől való félelem. Már jó úton haladok, hogy zavarjon mások boldogsága. Nem akarom szétzúzni, csak hagyjanak békén és ne előttem vigyorogjanak, mert már zavar, hagyjanak békén. Jaj, már nem kell félnem a megkeseredéstől, már rég keserű vagyok. Óh irgalom attya ne hagyj el!


Annyira el vagyok cseszve, hogy arra már szavakat sem találok.


De ez van. Amíg nincs meg a válasz vagy az elixír csak teszem, amit eddig: megyek és teszek jobbra és balra, vásárolok és eszem, dolgozom és utazom, nézelődöm és alszom. Majd csak lesz valami…..