

Nagymamám azt mondta, ott a haza, ahol a szeretteim vannak. Ha ez így van, akkor elég zavaros hazaképem van. Ha megkérdezik, hol a hazám mit mondjak? Erdélyben nevelkedtem, szüleim Portugáliában élnek, én pedig Magyarországon. Bármelyiket ruházom fel a haza szerepével az hazugság.
Túl sok ember, túl sok emlék köt már mindhárom országhoz, hogy bármelyiket félredobjam vagy a másik elé helyezzem.
Közeledik karácsony, a szüleimmel akarok lenni. Ezért most Portugáliát nevezem hazámnak, de aztán visszatérek, hogy Magyarországon éljek, aztán az is haza lesz. Erdély, pedig az örök haza.
Mindenesetre megvettem a repülőjegyet. Itthonról megyek majd haza, és sajnos haza sem tudok utazni ezért. Magyarul: Magyarországról Portugáliába megyek, de sajnos Romániába nem tudok menni.
December 16,-án megyek Zürich-i átszállással, és január 7.-én jövök vissza. Csak így kaptam jegyet. A vizsgákkal kicsit ütközik, de a héten lobbizni fogok, hogy máskor vizsgázhassak. Egyszerűen muszáj már mennem, lemerültem, egyszerűen csak muszáj.
Szerencsére nagyon jófej tanáraim vannak és szerintem megállapodásra tudok majd jutni velük.
Színes, szinkronos francia-amerikai akciófilm, 93 perc, 2007
16 éven aluliak számára nem ajánlott
rendező: Xavier Gens
szereplők:
Timothy Olyphant (47-es)
Dougray Scott (Mike)
Olga Kurylenko (Nika)
Robert Knepper (Yuri)
Ulrich Thomsen (Mikhail Belicoff)
_____Itt az újabb számítógépes játék ihletéséből készült amerikai film, melytől oly sok embert írtózik, és egyben egy azon ritka filmek közül, melynek minden egyes percét maximálisan élveztem. Kicsit olyan, mint a Tomb Raider, kicsit, mint A szállító, kicsit ez is az is. A sok kis apró hasonlóságból állt össze ez az, engedjétek meg, hogy így hívjam: fiús film. Mi kellett hozzá? Bérgyilkos, árulás, féktelen gyilkolászás, persze csak jó okkal, verekedás, szóval minden, ami egy igazi akciófilmhez kell.
_____A főszereplőt utoljára a Die Hard 4-ben láthattuk a gonosz szerepében. Szerintem kiváló döntés volt, hogy a főszereplő, azaz 47-es szerepét osztották rá. A női főszereplő és az Interpol nyomozója szerepekben más színészeket talán jobban elképzeltem volna, de azért ők is beillettek az alakított személy képébe.
Aki szereti a hasonló filmeket, nem fog csalódni. Irány a mozi, tessék szépen megnézni!
Kezdetnek itt a magyar nyelvű ajánló:
A csütörtöki napom a pihenésről szólt, telefon, Internet, számítógép, tömeg, Budapest és minden gond nélkül az esztergomi Aquasziget központban.
A reggeli órákban indultunk autóval a 11es főúton, mely a Duna vonalát követve Visegrádon keresztül vezet. Mivel még másfél éve sincs, hogy Magyarországon élek nagyon sok szép helyen nem voltam még, így a hagyományosnál szélesebb tekintettel kémleltem az utat.
Esztergom olyan szép, mint amilyennek elképzeltem. A városnézést azonban máskorra halasztottunk, mert ez a csütörtök másról szólt.
Aquasziget! Hmm…. Nem kezdek el hosszú körmondatokon keresztül élvezkedve kifejteni, hogy milyen jó volt. Legyen elég annyi, hogy az egész napot ott töltöttük, relaxálással, minden medencét és szaunát kipróbálva. Nézzétek meg a képeket:
Emlékek melyeket nem akarok feledni. Sok sok emlék, melyek remélem örökre megmaradnak.
Apró kis emlékek és érzések:
Út egy ismeretlen városba egy ismeretlennel, akit meg akarok ismerni. Egy sötétbordó szoba, egy éjjeli érintés, egy szép fürdőzés, esti séta eső után a fák között. Biciklizés a kilátóhoz, a Dániel kő, egy püspöki rezidencia, egy kávé a főtéren, ébredni azzal, akivel minidig is akartál, almafa a kertben, éjjeli pihenés alatta, egy koktél kizárólag 12 után. Szórakozni menni, de nem egyedül, jegeskávé a várban, a rutinná vált ebédek, és millió millió apró tárgy, mely örökre bevési magát az emlékezetbe.
Olyan tárgyak, melyekre senki nem emlékszik már: egy kép az asztalon, egy rovarűző lámpa a sarokban, egy kártyapakli, barna tányér, piros nyakörv, stb stb stb stb.
Emlékek, képek, melyeket nem akarunk, melyeket nem akarok feledni, de néha az élet úgy hozza, hogy meg kell tenni. Egy bizonyos ponttól már nem szép emlékek, egy pillanattól kezdve már a hiányra emlékeztetnek, s ha egy emlék fáj, azt feledni kell.
De egyszerűen nem akarom.
Szereplők:
Cate Blanchett (I. Erzsébet)
Clive Owen(Sir Walter Raleigh)
Geoffrey Rush(Sir Francis Walsingham)
Tom Hollander (Sir Amyas Paulet)
Samantha Morton (Stuart Mária)
Jordi Mollá(II. Fülöp)
A film címe is árulkodik, hogy I. Erzsébet angol királynőről szól a film. A háborús és a hasonló filmeket nem kedvelőknek mondom, hogy ez nem olyan. Teljes mértékben az uralkodónő személyiségéről és a történelem egy bizonyos, azaz a spanyol armada Anglia elleni vonulásának okáról szól.
Nem kezdem el sorolni Cate Blanchett hány nagysikerű filmben nyújtott már feledhetetlen alakítást. Méltathatnám hosszú mondatokban filmbéli színészi alakításait, de nem teszem. A legrosszindulatúbb kritikus sem tud belekötni. Tökéletes alakítás. Nem fogok csodálkozni, ha az Oscar díjért folyó harcban az élmezőnyben lesz. Mindenkinek ajánlom, s ha szemet tudtok húnyni a pár szükségtelen amerikai elem felett, a film minden perce élvezhetővé válik. II. Fülöp spanyol uralkodó személyiségének megformálása az említett, amerikaiságban fürdik, vagyis túlzottan kisarkított és inkább egy őrült és bigott katolikus emberként jelenik meg, mintsem a Spanyolország büszke uralkodójaként, aki alatt az ország reneszánszát élte.
Külön felhívnám a figyelmet Stuart Mária személyére, aki engem nagyon megfogott és izzig vérig a törvényes királynőt láttam benne, aki kivégzésekor is büszke uralkodóként viselkedett.
Nézzetek meg, egy pár nagyon rövid kis részletet, amely nekem kifejezetten tetszett:
Napkelte: 06:50 Napnyugta: 16:07
Holdkelte: 03:06 Holdnyugta: 14:21
Ma Hortenzia, Gergő, Zágon, Ildikó, Ede, Dénes, György, Hilda, Zakeus, Viktória, Szalóme, Gergely napja van.
Sok mindent ünnepelünk és sok minden történt ezen a napon.
Ma van a dohányzás elleni világnap, Budapest egyesítésének évfordulója, az élet napja, stb.
234 éve megszületett Csokonai Vitéz Mihály, 90 éve meghalt Aguste Rodin, és még sok sok híres és nem csak híres ember halt vagy született ezen a napom.
De a nyolcvanas években történt még egy apróság. Egy novemberi kora reggelen, még napfelkelte előtt az évben először elkezdett hullni a hó és egy erdélyi korházban nagy nehézségek közepette megszülettem.
Azóta vagyok. Leszek amíg leszek, de most vagyok.
Ma voltam az állatkertben, de inkább hagyjuk a sok beszédet. Csak egy a lényeg: a gorillák házában valami fura érzés fogott el, nem is tudtam jó ideig kijönni onnan. Csak nekidőltem az üvegnek és figyeltem őket, figyeltem azt a sok apró testi jelet, amely ugyanolyan, mint az embernél, ugyanolyanok mint nekem: a kar hajlata, a hát vonalai.
Az anya gorilla mozdulatai akár egy emberé, állattól még ilyet nem láttam, teljes mértékben emberi volt, és ekkor esett le: Ezek nem csak állatok! Ezek már nem ezek, ezek már ők. Amint az üvegnek dőlve néztem őket az apa gorilla egyszerűen oda jött hozzám és „mellém ült”, neki dőlt az üvegnek. Csak egy üvegfal választott el és időnként felnézett, egyenesen a szemembe majd pár másodperc után újra visszahajtotta a fejét és ezt újra és újra megtette. Egy egy látogató közben arra járt, de ő nem figyelt rájuk, csak az én tekintetem kereste. A hideg kirázott, de nem a félelemtől. Ez valami más érzés volt. Az a tekintet, az az arc, egyszerűen leírhatatlan. Legszívesebben megfogtam volna a kezét, a tekintete akár egy régi baráté, egy családtagé, valakié aki közell áll hozzám. Szeretném, ha egyedül lehetnék velük és órákon keresztül nézhetném őket.
Azt hiszem, nem sikerült leírnom, hogy mennyire megérintettek. A gorilla több, mint állat. Sokkal több!
Lássunk néhány képet is:
Gorilla (Gorilla gorilla)
Rend: Főemlősök (Primates)
Család: Emberszabásúak (Pongidae)
Veszélyeztetett
Előfordulás: Közép- és Nyugat-Afrika
Testtömeg: a hímek 140-275 kg, a nőstények: 60-100 kg
Testhossz: 140-185
Fejlett kommunikációs képességgel rendelkeznek. Egy kaliforniai állatkertben élő "Koko" nevű nősténnyel 600 ASL (süketnéma jelbeszéd) jelet tanítottak meg. A megfigyelések tanúsága szerint Kokó valódi nyelvként használta ezeket. Nemcsak érzelmeit tudta kifejezni, hanem saját maga is alkotott új jeleket. Mindez és más hasonló kísérletek az emberszabásúak közötti fejlett kommunikációs kapcsolatrendszer létét támasztja alá.
A gorillák száma aggasztóan alacsony. Becslések szerint a hegyvidéki alfajból kb. 400 élt az 1980-as években. Azóta a helyzet a polgárháborús zűrzavarban csak rosszabodott.