Portugália

Portugália, igen egy másik ország, amely közel áll a szívemhez. De ez érthető is, hiszen a szüleim és néhány unokatestvérem és Nelson a kis prücsök él abban az országban. Az évek során egyre több időt töltöttem ott és megismertem a portugál temperamentumos embereket, a rendszer működését. Szeretek Portugáliában lenni, de nem túl hosszú ideig, mert egy pár hónap ottlét után rámtör az alattomos érzés, az unalom. Sokatok számára elképzelhetetlen, hogy lehet megunni egy az Atlanti óceán partján fekvő mediterrán országot. Tanulmányaim és sok számomra fontos dolog máshová kötnek.

Portugália egy gyönyörű ország, jó érzés úgy közlekedni Lisszabon utcáin, hogy már bekötött szemmel is eltalálok bárhová. Portugál tudásom enyhén szólva hiányos de hatalmas mosollyal, kevés portugál nyelvvel és angollal elég jól elboldogulok ha nagyritkán valami probléma akad. Ha pedig ez sem elég, csak felhivom szüleimet és megkérdezem, hogy mondják a keresett kifejezést portugálul, mivel ők tökéletesen beszélik a nyelvet. Nézzetek meg néhány képet, amelyet gyakran látok ha épp a szüleimnél tartózkodom.

Don Pedro tér,a kedvenc terem, a kedvenc boltjaimmal.

Egy óceánparti tér

A 25abril híd, amely a Golden Gate híd mintájára épűlt

Én és a prücsök

A belémi Torony, gyakran sétállok el erre a helyre

A Lisszaboni vár, sokkal hatalmasabb, mint amilyennek látszik.

Anyum épp Nelson után szól, de ő szokás szerint nem figyel oda

Az öböl túloldalán van a kedvenc strandom .

A kedvenc hidam: Ponte Vasco de Gama. Heti háromszor megyünk át rajta, 16 km-es autópálya és elképesztő érzés átszáguldani rajta.

Mint Erdély esetében a legjobb helyeket és képeket későbbre tartogatom. Na de addig tessék meghallgatni HERMAN JOSÉ , ÉS TÃO BOA című számát. Herman a Sic portugál csatornán műsorvezető és elég híres média személy, száma kissé hamis, kissé bolondos, de minden portugál ha meghallja énekelni kezdi és talán még táncra is perdül, már ha táncnak lehet nevenzni a fenékk illegetést.

oo