Bejegyzések
Akik olvasták az előző blogomat azoknak ismerős ez a kép. Hónapokkal ezelőtt nagy választás elé kerültem. Idézem akkori írásomat:
„1. Egy dolog, mely sok ideig okozna boldogságot. Megbízhatóság, bizonyosság tartozik hozzá. Egy dolog, melyre építeni lehet, melyben látod a következő lépést. Egy dolog, amely sok ideig ad sok kis szépet.
2. Egy dolog, mely a fejedben jár és nem tudod kiűzni, mely valószínűleg nem tart soká, de lemondani róla maga az élet értelemének elvesztése. Amely csak egyszer ad, de akkor mindent.
Mit választanátok?
Viselnéd annak a következményét, hogy ha a másodikat választod, akkor lemondasz egy hosszú, lehet életedet meghatározó dologról?
Viselnéd annak a következményét, hogy ha az elsőt választod, hogy életed végéig azzal a tudattal élsz, hogy feladtál valamit, ami a világot jelentette számodra?"
Aki ismer, az tudta mit választottam, a nagy szívet, és ezt is közöltem veletek:
"A nagy és azonnali dolgot választottam, mert, ahogy a mondás tartja, nem azok az igazán értékes dolgok az életben melyeket rabul ejtünk, hanem azok, amelyek minket ejtenek rabul"
Hát igen: Igazam volt. Lassan lejár az ideje. Megbántam-e? Nem tudom. Mindenesetre olyan dolgot kaptam, amit eddig még soha.
Már nem gondolok arra, hogy mi lett volna ha a másik lehetőséget választom. Az élet teli van nehéz döntésekkel. Ha egyszer döntünk, akkor próbáljunk a döntés után a hiány érzése nélkül törekedni a teljes életre.
De igen, szomorú vagyok, de senkit nem okolhatok, hiszen nyitott könyvek voltak előttem, tudtam a mese végét.
Most akármilyen nehéz is, azt mondom:
Köszönöm szépen, hogy ezt érezhettem, köszönöm hogy így alakult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése