me he equivocado

Nem jól van ez így. Valamit nagyon rosszul csinálok. Az utóbbi egy évben emberi kapcsolataimmal valamit nagyon elrontottam. Felégettem magam mögött minden hidat, az útról amelyről járok bármikor kiderülhet és úgy érzem ki is fog, hogy zsákutca és vissza már nem fordulhatok. Egyedül lépek járatlan utakra, nemhogy elengedem, de magam lököm el azok kezét akik régen kísértek utamon.

Miben nehezebb újra kezdeni a dolgokat ha nem a barátságokban? Reggel van, egy reggel, amikor kivételesen nem az óra keltett. De nem tudok aludni. Valami megmagyarázhatatlan erőszakosan mély szúrással felzavart. Azonnal írom kellett két olyan embernek, akik évekig a mindennapjaim részesei voltak és akikkel úgy szakadt meg az akkor elszakíthatatlannak vélt barátság, mintha soha nem lett volna. De ha egy percre leülök, vagy bárki megnyugszik, nem kell épp a munkahelyére rohannia, nem a suli miatt igyekszik, akkor rájön ezekre a hibákra.

Vajon elég egy sajnálom? Nem tudom. Mindenesetre nagyon sajnálom. Jobban, mint bárki is gondolná.

Ideje lenne helyrehozni a hibákat, vagy legalábbis megpróbálni helyrehozni azokat. Ha kell könyörgéssel, ha kell rámenősen, ha kell tengernyi szavakkal, vagy nagy tettekkel, vagy épp apró gesztusokkal, vagy leginkább csak őszinteséggel.

Nehéz bevallani másoknak, magunknak pedig még nehezebb, de néha meg kell tenni. Igen én hibáztam, jól tönkretettem, amit lehetett, erdőt irtottam anélkül, hogy életképes új cserjéket ültettem volna. Karókat szúrtam le a földbe, remélve, hogy az majd kivirágzik. Nem így lett.

Én vagyok a felelős az összes tönkrement, elhidegült, a világháló rideg soraira szűkülő kapcsolataimért. Mert balgán hittem, hogy a sorok helyettesítik a szavakat, az arc mimikáját, egy kézfogást, egy ölelést. A kapcsolatok száma meg növekedett, de értékük összesen nem ér annyit, mint egy régi.

Muszáj lesz tennem valamit. Azt, hogy sajnálom talán csak egy kezdethez elég, de többre nem.

Soraim lényegtelenek, remélem nem sokan olvassák, vagy pont azok, akiknek ezt el kell olvasni. Másoknak összefüggéstelen sorok, nekem jelenleg a világot jelentik.