Jaj de hosszú nap

Hosszú egy nap volt ez nem kétséges, reggel 5kor keltem és most pár perccel múlt éjfél. Kezdtem az atv-ben és az rtl-ben fejeztem be. Mivel már napok óta 5kor kelek, a mai nap rettentő fárasztó volt.

Na de nem kezdem minden egyet percemet a ami napról, csak itt szeretném megemlíteni, hogy most már immáron egy éve dolgozom ismert emberekkel és akadt már olyan, akivel nehezebb volt a dolgunk, de a Fábry messze viszi a pálmát. Tőle beképzeltebb, önelégült „sztárt” nem ismerek, vele a legnehezebb dolgozni. Az egész stábnak már az a bizonyos dolga is tele van a húzásaival. Ma kifejezetten nehezen kezelhető volt, ha valamit elszúrt máris az előtte álló munkatársakat szidta le oktalanul és minősíthetetlen stílusban. Talán a fáradtság teszi, de ma igazán nem voltam vevő a hisztis viselkedésére.

Liptai Claudia, Demcsák Zsuzsa a másik véglet, velük egyszerűen élvezet dolgozni. Minden egyes dolgot mosollyal köszönnek meg és soha nem hisztiznek. Én bennük látom a jó műsorvezetőt. Most lefekszem és egy hatalmasat alszom mert holnap sehol nem dolgozom.

Egy fáradt nap utáni értékelés:

A jó kislányok

A nagyon beképzelt rossz

Dolgok

Hát vesszen el a teve a vízparton, ha értem, hogy néha mit miért teszek.

Tegyük fel, hogy nekem nagyon kell valami. Az a valami azonban a másé, s hogy hivatalosan és jogosan az enyém lehessen el kell azt vennem. A bitorláshoz szükséges eszközök is a kezemben vannak. Eddig világos? Kell valami, ezért el kell azt vennem.

Az a valami egyszer csak kikerül eddigi tulajdonosa kezéből. Ott a nagy lehetőség, hogy végre birtokba vegyem. Na erre mit teszek? Én, mondom én vagyok az, aki a legnagyobb elszántsággal és küzdelemmel harcol azért, hogy az visszakerüljön az előző tulajdonosához. Hát értitek ti ezt? Mert én nem.

Talán a Freudi mélységekben keressem a választ? Netán neveltetésem, az a négyévi kötelezően elmondatott több ezer zsolozsma hatása ez? Vagy nem is igazán akarom azt a dolgot? Vagy csak simán szeretem játszani a mártírt?

Azt hiszem a válasz ennél sokkal egyszerűbb. Nekem sokat, ám de közel sem annyit nem jelent az a tárgy, mint a másiknak. Nekem talán kisebb boldogság, de neki maga a minden.

Mindenesetre magam ellen léptem, ha objektív mércével mérve helyes döntést is.

Meglepődtem magamon, nem tudom miért tettem, teszem ezt. Azt hittem, hogy ha egyszer

alkalmam nyílik a megszerzésére gátlástalanul megkaparintom.

Aki kicsit is a képek mögé lát, az tuja, hogy nem pénztárcáról, nem értékes anyagi javakról, hanem emberekről van szó.

I have simply wanted an object to crave

nem értem

Azt hiszem megtaláltam valamit, valamit, ami az emberek többsége előtt általában rejtve marad. Nem könnyű emészteni, ha a dolgok más oldalát is megismerjük, nem segítenek, hogy kevesebbek legyenek az álmatlan éjszakáim. Lesz mit megbeszélnem magammal, lesz mit újraértelmezzek.

Nem akarom már a mások szimpátiáját, minek is? Most mi van? A válasz nem nálam van, de nem is tudom hol máshol.

Apró dolgokat kerestem, de többet találtam.

Szóval megtaláltam az értelmét, hogy miért kell néha elengedni dolgokat. ÉS mosolygok, igen azt teszem, de van azért min dolgoznom még.

Meg akarom találni a mentőövet. Vagy már meg is van. Hosszú idő óta az első, hogy érzem élek, hosszú idő óta az első, hogy érzem van olyan fájdalom, melynek lehet örülni.

Össze vagyok zavarodva, túl sok ez az impulzus. Túl sok és túl erős. Mégis csak most érzem, hogy élek, és ezért hálás vagyok mindennek, ami felettem áll és ezt engedte érezni.

Mintha újra látnék, újra kapnék levegőt. Nincsenek válaszaim. Nem is kell. Nem értem miért kaptam, nem értem, nem értem, nem értem.

Itt állok egyedül és készen vagyok az olyan napokra, melyekben már nemcsak árnyékokat látok. Egyedül vagyok, de ez nem baj. Rég elfeledett önmagammal indulok útra.







Minden mindegy. Köszönöm.

Portugália

Mint tudjátok 3 hetet töltöttem "otthon", a sok szöveg helyett nézzetek meg néhány képet, mely ezalatt a rövid idő alatt készült.

Na ki a kemény csávó? A kép Alcochete kikötőben készült. Abban a városban, melyen a lefujt Dakar útvonala haladt volna.





A háttérben a 25 április híd. A golden Gate ihlette. Belém partjai.





Montijo kisváros partja.






A Jeromos kolostor homlokzata.





Kis pihenés. Alcochete (móló)





Néha igencsak felerősödik az óceánról érkező szél és elkel a vastagabb kabát is. Montijo.





A mögöttünk lévő kis pályán lehet randarírozni, kezet lábat törni, izlés szerint.





A mellettünk lévő utca végén van focipálya. Ha már nagy fociszerető apukám van, az esti labdarugások nem maradhattak el.





A belémi torony. Vasco de Gama megrakott hajóival itt között ki.





Nelson





Séta a parton. Alcochete.





Szintén





Vasco de Gama sírja.




A Jeromos kolostor templomának manuelino stílusban pompázó háromhajós beltere.





A már említett torony oldalán.





Anyukám.





Szüleim.





A narancsfa gyakran az utszélén kínálgatja terméseit.





Keménykedem. El is estem már.

Nem vagyok fotós és nem is akarom eljászani a szakértőt, de voltak olyan helyzetek, melyben vétek lett volna nem kattingatni. Ennek eredménye néhány általam készített szép kép:

Kis vegyes a végére.

A normál cola mellett szépen van választék.





A kisvárosok új utcái, már így néznek ki.





Motoros Mikulások

Ennyi volt a móka mára, bezárt Móka Miki tára.

Sziasztok