Prostik

.

A hideg éjszakában négy, a belvárosban dolgozó prostituált lélekmelegítőként bedobott néhány italt egy igen kellemes kávézóban। Ez a kávézó történetesen a jelenlegi kedvenc kávézóm, választásuk pedig a mellettem lévő asztalra esett.

Harsányak voltak és leginkább szofisztikált mondatokba rejtett alpári párbeszédben értekeztek egymással। Legfeljebb a hely elhagyásával tudtam volna elérni, hogy ne halljam táralgásuk minden mondatát. Ezt nem tettem. Miért is tettem volna? Nem hagyom el a kedvenc helyemet ezért, és különben is milyen jogom van nekem ily módon tiltakozni bármi ellen is. Főleg nem ellenük vagy a munkájuk ellen. Erősen liberális nézeteim piszkos cáfolata lett volna eme tett. Amúgyis néhány történet már az elején felkeltette érdeklődésemet.

A kurvák – mert ők ki kérik maguknak, nem prostik, ők kurvák - vidámak és viccesek voltak। Hogy ezzel lepleznek-e valamit, vagy ilyenek, nem tudom megmondani. Az biztosan közrejátszott, hogy bevallásuk szerint önként vállalták ezt a munkát. Ebben azonban a mai napig kételkedem.

Néhány erdélyi volt, de magukat románoknak hívták। Arról is szót ejtettek, hogy a román kurvák iránt nagyobb a kereslet és hogy a magyarországi konkurencia utálja is őket ezért.

Már csak egy mondatot emelnék ki: „Az én p…ám olyan, mint a tubarózsa। Amint napot csodálatosan kinyílik.”

Kellemes este volt előttük és utánuk is, történeteik csak színesebbé tették azt।

.