.
Felültem egy vonatra, de a célállomása egyenlőre rejtve van előttem. A céltól függ, hogy a fülkében utazók a megfelelő személyek vagy sem.
Azt hiszem, a vonat oda megy, ahová én szeretnék menni. Úgyhogy most ki kell választanom a végállomást. Ha megvan közlöm az utasokkal, s ha ők nem oda jönnek, akkor valahol a rengetegben kiszállhatnak majd. Vagy én szállok ki és átülök egy olyanra, melyen az utasok oda mennek ahová én.
Bonyolult, és még bonyolultabb, amikor saját magunknak kell eldönteni, hol akarunk leszállni és odáig kikkel akarunk utazni.
De azt hiszem, most még nem döntök, csak nézem a kilátást és békésen hagyom robogni a vonatot magas hegyvidékeken. Azért az egyik kezem a vészféken van.
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése