Producerek

Madách Színház – Producerek

(Musical)

Alkalmam volt megnézni a Madách színházban játszott Producerek musicalt. Sokat jártam már színházba, még anno Erdélyben, de ez volt eddigi életem legjobb darabja. Nem csak mert olyan neves színészek játszottak benne, mint Haumann Péter, Oroszlán Szonja, stb, hanem mert a lányván önnmagában megér egy gratulációt. Több mint 40 darab díszlet színeszítette a látványt. Na meg persze az elmaradhatatlan humor. Vicc a mondat elején és közben, vicc minden mennyiségben. Vicces szereplők és vicces történet.

A Producekerek egy igazás sikerorientált mű, tudatos szerkesztés eredménye.

A darab magával ragadott.

De nem mindenkit.

Egyes részei a tabukat és a társadami érzékenység határát súrolták, legalábbis a konzervatív néző számára. De mégis mit várunk a Broadway fénykorának életéből? Ez nem Shakespearre. A transzvesztitás és nácis jeleneteknél két hatalmas nevetés közben szétnéztem és mérges arcokat láttam, akik nem tudtál élvezni a jeleneteket. És én is mérges voltam. De rájuk. Mi a csudának jönnek el egy ilyen darabra ha tudják, hogy témájában merész? Csak azért jöttek, mert státusz szimbólum köreikben ezt a darabot látni? Hát bárhogy is legszívesebben a hajuknál fogra ráncigáltam volna ki őket a nézőtérről, az emeletieket pedig sorra dobáltam volna le a nézőtérre.

Én értem, hogy az embernek saját joga eldönteni, hogy mi tetszik és mi nem, de a producerek darab nem árult zsákbamacskát. Én sem megyek balettra, mert unom. Továbbá nem megyek olyan helyekre, ahol a nézetemmel ellentétes elveket vallanak. Nem fizetek azért, hogy halljam, amit nem akarok.

Elismerem. A szövege nagyon merész. De mégis. Összhatásában nem sért senkit. Egy vicces történet.

Imááááááádtaaaaaaam!

Tartalma röviden:

A producer a kotnyeles könyvelő elszólásából rájön, hogy egy veszteséges darabbal többet lehet kaszálni. Tiszta könyvelés. Ezért megszerzik a valaha irt legrosszabb forgatókönyvet, a Hitler tavaszát.

Ehhez már csek egy olyan rendező kell, aki a botrányos darabot csak botrányosabbá teheti. Ki lenne ennél alkalmasabb, mint egy tanszfesztita, akinek fogalma sincs a második világháborúról és a darabba több melegséget szeretne vinni?

És tessék, indulhat a bukás. Illetve csak szeretnék. Mert az eddigi legjobb szatíra kerekedik ki belőle.

A transzfesztita mindent langyosra vett. Végig nevettem minden mondatát. Imádtam.

Amikor elolvasta a forgatókönyvet azt mondta:

"Ez a forgatókönyv tele van sok hasznos információval. Nem is tudtam, hogy a németek beléptek a második világháborúba….a második felvonást át kell írni. A németek elvesztik a háborút? Ez olyan lehangoló…"

És persze ott van Ulla. A Svéd szőkenő, aki erős akcentusával a darab főszereplőnője lett.

Nézzétek meg a lenti linkelt videót és a szövegre figyeljetek. Előre jelzem, aki eddig nem azt tapasztalta, hogy humorérzéke el tud vontkoztatni a szörnyű valóságtól, az inkább keressen rá a Csárdáskitálynőre.

És íme egy kis szöveg:

Német ország nagy bajban vagy, óh de szörnyű helyzet.

Szűkség vagy egy új vezérre tegyen végre rendet. Hol találsz ilyet? Merre hol lehet?

Úgy gyötrődtünk, de rájöttünk Ő kell nekem s neked.

És tessék:

Madárdal szól Hitler tavaszán, Német föld ébredj föl hát.

Mosolygós Elsas, Ruhr vidék országunk szép lesz, újra szép.

Madárdal szól Hitler tavaszán, nézzünk a szomszédban szét.

Madárdal szól Hitler hajnalán, úgy megjött a nem várt vendég.

Madárdal szól Hitler tavaszán, Varsóban Párizsban tél, Bimbózó vár Hitler hajnalán.

Gyerünk friccek, mert pezsdül a vér

A Führer jön maga, A Führer jön maga, A Führer jön maga:

Madárdal szól Hitler tavaszáááááááááán: Éljen Hitler

Éljek én

Főleg én

Engem éltet minden srammel vőlegény

Éljek én

Lelkesedj, ilyen bátor diktátor nincs még egy

Legszebb vagyok és legnagyvonalúbb

Ha már háború kell, legyen világháború

Éljek én

Minden huncut jáci náci így köszön

Éljek én, éljek

Szobafestő voltam, aki senkinek sem tűnt fel

Csörögtek a Reichstagból, hogy legyen én a Führer

Madárdal szól Hitler tavaszán

Láger a sláger idéééén.

...............................................

Részlet

Fő szerepekben:

Max Bialystock

GÁLVÖLGYI JÁNOS
HAUMANN PÉTER
SZEREDNYEY BÉLA

Leo Bloom

NAGY SÁNDOR
SÁNDOR DÁVID
SZENTE VAJK

Roger De Bries

GALBENISZ TOMASZ
WEIL RÓBERT

Ulla

GALLUSZ NIKOLETT
LADINEK JUDIT
OROSZLÁN SZONJA

Franz Liebkind

BARABÁS KISS ZOLTÁN
BARÁT ATTILA
ÖMBÖLI PÁL

Carmen Ghia

GALBENISZ TOMASZ
LIPPAI LÁSZLÓ

B&D

Néha olyan szerencsétlen vagyok. Ilyenkor jó ha az embernek olyan barátai vannak, mint B. és D.

Ma kisebb orvosi problémám akadt. Na jó, annyira nekem nem kicsi, mert azt hittem megöl a fájdalom. D. átjött és B. is azonnal autóba pattant, hogy elvigyen az orvoshoz. Végig ott voltak mellettem, haza is hoztak. És még beszélgettek is egymással, ami nem kis dolog, tekintve, hogy nem igazán szívlelik egymás társaságát. Mindenesetre az orvosnál mindketten jó gyerek módjára ültek egymás mellett és várták, hogy a doktor bácsi elmulasztja fájdalmamat.

Ami sikeresen meg is történt.

Mondtam nekik, de remélem tudják is, hogy mennyire hálás vagyok értük, nekik és mindenért.

Na de figyeljetek micsoda receptem van, a felirt antibiotikumom a problémám mellett a következő bajokat is orvosolja:

Hörghurut, tüdőgyulladás, tüdőtályog, gennyes mellűri folyadék, mandulagyulladás, garatgyulladás, melléküreg gyulladás, középfülgyulladás, hasi, nőgyógyászati fertőzések, malária, AIDS betegek tüdőgyulladására, csontfertőzések, agyvelőgyulladás, fej illetve nyaki műtétek esetén.

Na nem semmi.

Most szépen beveszem az antibiotikumokat, a fájdalomcsillapítót és űrsebességgel alszom egyet, hogy holnap végre megújult erővel keljek fel. Ideje véget venni a kialakult állapotnak. Ideje újra élnem.

Depi

Amikor már azt hiszed elült a vihar és minden rendben van, beüt egy újabb villám. Decemberben megmozdult alattam a talaj és januárban egyre vészjóslóbban dörömbölt. Mintha a Földet tartó alappillérek roppannának össze. Összeroppannak és megnyílik a föld, hogy csúfos véget vessen oly gondosan felépített váramnak, életemnek.


Január vége van és ma újra villámlott egyet. Unom már, hogy ha kicsit is kisüt a nap, nekem még mindig a vihar okozta károk kell rendbe hoznom, és miért, hogy jöjjön egy újabb eső és elmosson mindent. Ezt már nagyon unom.


Az elmúlt másfél hónapban túl sokat vesztettem már. A vihar elmosta mindenem és nem látom a száraz sziklát ahol egy kicsit megpihenhetnék. Minden kis kusza szellő egyszerre cseszegeti a házamat, hogy az megadja magát.


Hová bújjak már, hogy ne érjenek sorban a csapások? Nem félek már kijelenteni, hogy nem bírom tovább. Szavakat és sok mosolyt kapok, majd behunyt szemeket, melyek remélik, hogy amikor újra kinyitják őket, akkor már nem kell azt látniuk, amit most. És akkor minden mehet tovább, mint eddig.


Nem vagyok elég erős, hogy egy ekkora vihart túlvészeljek. Nem tudom, hogyan tudhatnám, hogyan kell. Pedig sajnos muszáj lesz. Mert a mosolyok nem segítenek rajtam.


Elvesztem, nem tudom mi a hang, amit meg kell hallanom, a szó, amit mondanom kell. Üresség és céltalanság él bennem, és nem tudom mi vehetné át a helyét.


Ha valamihez értek, akkor az a menekülés. Menekültem már városokból, országokból. De innen nem akarok menekülni, nincs is hozzá erőm. Mit tegyek hát? Ülök és várom, hogy valaki belépjen az ajtón és végre jó hírt közöljön. Hogy csörögjön a telefonom és a hívástól végtelen boldogág érzet és a reményteljes jövő ígérete töltsön el.


Most földre estem, Emberek jönnek és mennek el mellettem, többségüket ismerem is. És csak a mosolyt kapom, amivel jelzik, hogy együtt éreznek, de álljak fel egyedül.


És ha nem fogok tudni? Ha most nem fog menni?


Istenem ha minden rendbe van, mennyi telefont és társaságot kapok. Hamis szociális hálóban vesz körül, mely nem emel fel ha szükségem van rá és nem véd meg ha elesek. Csak azért van, hogy lekössön.

Élősködő vagyok és ledobott a gazdatest vagy én vagyok a gazdatest, aki az élősködőktől legyengült?


Egyszerűen csak gyerek vagyok. Örökké az is maradok. Teszek, veszek, de nem vagyok életképes egyedül. Nem kell helyettem megoldani mindent, de az útvezetést és a kézfogást igénylem.


Kevés emberrel beszélgetek már. Mégis mit mondjak nekik? Elcsesztem? Mit mondjak, ha kérnek, hogy mondjak nekik valami jót? Mit mondjak nekik?


Semmit nem mondok nekik. Magas falat építettem. De nincs rajta ablak, mert nem akarok most kinézni rajta.


Fáradt vagyok, nagyon fáradt vagyok. Mindent szürkének látok, minden íz keserű és minden szag bűz. Nincs kedvem felemelni a kezem, nincs kedvel elhagyni az ágyat, nincs kedvem semmihez. Aludni szeretnék mélyen és sokat, újra és újra. És ismét.


Alig tudom milyen nap van. De nem tök mindegy? Nem rágódom sem múlton, se jövőn, s a jelen érdekel a legkevésbé. Azt hiszem depressziós vagyok. Most alszom még egy kicsit.

Fame

Fame. Nem sokat mond a név. Nekem se mondott semmit. De elmentem és megnéztem.

Segítek:.. Szárnyára vesz majd a hírnév. Szólít egy hang te is szállj! (szállj!) Átölelnék minden embert, hisz általuk lettem a sztár! Fény!... Így már ismerős?

A rádiók igencsak felkapták a számot. Na ez a szám a Fame musicalből való.

Az ifjú színművészek vizsgadarabként választották és a vizsgán kívül egy zártkörű előadásban bemutatták be a meghívott vendégeknek. Én és egy jó barátom a meghívottak között voltunk, tekintve, hogy közelebbről én 1 színészt ismerek, ő egy másikat, de emellett az évfolyam arcai is ismerősek. Legalábbis egy köszönés erejéig, emlékezve egy nagy közös nagy iszogatós-póker partira.

Az elején kicsit fájt a fogam és nehezen is indult a darab. Kicsit úgy éreztem, hogy ha választanom kellene, hogy melyik szűnjön meg, lehet nem a fogfájást választottam volna. Na de aztán csak beindult és egyre jobb lett. A végére pedig fergetegesre sikeredett.

Azért néhány palánta olyan messze van a Kossuth díjtól, mint Makó Jeruzsálemtől, de még tanuló időszakuk nem ért véget. És volt, aki tudott énekelni, de nem tudott játszani, és fordítva, vagy aki tudott játszani, de hát nem volt egy esztétikus látvány. Mondjuk ő erről nem tehet, nem mindenki nyeri meg a genetikai lottót. Azért nem hiszem, hogy túl sok eséllyel pályázhat majd a hős szerelmes szerepekre. Nem sokakat vonzana egy túlsúlyos, csúnyácska Rómeó. És nem is az erély jelenet jelentené a problémát, hanem ki hiszi el, hogy Júlia ennyit kockáztat érte. Persze persze, a szépség belülről fakad. De mi nem együtt jártunk velük már az óvodában is, hogy tudjuk milyen belső szépséggel bírnak.

Azért gratulálok. Mert összességében nézve látszik, hogy belefektettek mindent, amit tudtak. Ha valakinek ez nem volt elég, akkor ne nézzem olyan darabot, amelyben ők játszanak.

El Greco

.

El Greco tipikusan egy olyan festő, akinek képei megosztják a közönséget. Nem csoda, ha tehetsége több száz évig feledésbe merült és csak később az impresszionizmus mesterei adták vissza elveszett dicsőségét.

Emellett tipikusan olyan festő, akinek képeit igazán akkor lehet értékelni ha szemtől szembe állunk velük. Még egyetlen fotó sem tudta visszaadni számomra azt a látványt, amelyet képei a valóságban nyújtanak.

Megnéztük a Szépművészeti Múzeum ideiglenes, Jézus Nyomában nevet viselő kiállítást, mely vázát El Greco műveid adják. E mellett persze szerepel korabeli művészek alkotásai is, de azok a képek mintha ott se lennének. Kit tud értékelni egy kis túrót, ha mellette ott a túrótorta?

A művész Szent Jánosát egyenesen a madridi Pradóból szállították ide. Jelzem tök feleslegesen. Múzeumunk több El Greco kép tulajdona, amelyek mellett Szent János nem sok vizet zavar. Hogy is zavarna, amikor a mienk a Jézus az olajfák hegyén kép? A kék egyszerűen megbabonázott. Itt most mellékelek egy képet, de szégyellem is magam mert iszonyatos. Azt élőben kell látni.

A hiúságomnak is igencsak kedvezett a múzeumlátogatás. A művészről, festményeiről és a kor művészetéről, ex művészettörténész révén nagy információhalmazzal rendelkezem. Ezt sikeresen ráborítottam mindet Dávidra, aki felettébb élvezte. Szerinte, ha együtt mentünk volna a Louvre-ba, még mindig ott dekkolnánk.

Aki teheti, nézze meg. Aki nem ér oda február 5.-ig az se aggódjon, mert a legszebb képek amúgy is a Szépművészeti tulajdona, a kiállítás után megtekinti majd az állandó kiállítás képei között.

Kezelés

.

Egy másik száj van a számban. Az enyém, csak a zsibbasztó hatására idegen testnek érzem és az érintése sem valami kellemes érzés. Nem olyan, mint amikor megérintesz valakit, ez valahogy torz.

Elzsibbadt, mert fogorvoshoz járok. A romániai felcserek munkáját hozatom rendbe, azokét, akik a jó munkát a gyorsaggal azonosítva 20 perc alatt képesek voltak helyrehozni egy fogsort. Ez járt némi fájdalommal és vérzéssel, de ez teljesen elfogadható volt számukra. Emlékeimből nehezen tudom kiválasztani a fogorvosomat és Gyula bácsit, a hentest. Fehér köpeny, sok vér és kaszabolás. Mindkettőre stimmel.

Az fogorvostan is fejlődött, vagy csak vannak jó fogorvosok is azt nem tudom, de a jelenlegi fogorvosom képes eleget tenni az esztétikai elvárásom után legfontosabbnak tartott elvárásnak. Megígérte, hogy nem fog fájni és eddig be is tartotta.

Nem fáj, ez igaz. De az asszisztensével folytatott beszélgetései téves énkép alakul ki egy rövid időre. Hol autónak hiszem magam, hol baktériumnak. Mert hát még a fúró rendben, hogy a számban van, de minek oda csavar, csavarhúzó vagy éppen sav?

Tekintélyes felszerelésük van. Elgondolkodtam azon, hogy a kínzó szerszámok ihlették az orvosi műszereket vagy fordítva?

A következő hónapokban többször találkozom majd a fogorvossal, mint a barátaimmal. De a találkozók végeztével megkapom a megígért tökéletes fogsort. Bár eddig sem zavart a ki tudja milyen fogakban lévő problémák, tekintve, hogy nem a mosolygáskor látszó fogakat érintette és nem fájt. Ha nem fáj és nem látszik, akkor olyan, mintha nem is lenne.

De egyszer szembe kell nézni a félelmeinkkel, meg kell küzdeni a démonokkal. Az én démonom a fogorvos. Megküzdök vele. Bár lehet könnyebb lenne, ha én kezembe is adnának egy fúrót, faragató, baltát a küzdelem előtt.

Fogfájás

.

Fáj a fogam. Nem is akárhogy. Az alsó állkapcsom is beleremeg. Sűrű és erőteljes szórások érnek sűrű időközönként.

Elfelejtettem milyen szörnyű tud lenni a fizikai fájdalom. A lelki fájdalmak megélésekor mégis oly könnyedén becsüljük alá. Tesszük ezt azért, mert épp akkor nem érzünk fizikai fájdalmat.

Iszonyat rossz érzés. Ha most valaki el tudná mulasztani, beismerném a boszorkányságot, ördögi szertartásokat, adócsalást, de a Kennedy gyilkosságot is magamra vállalnám.

Mit tegyek? Nemsokára éjjel három óra és a fájdalom nem hagy aludni. A fájdalomcsillapítóból már a megengedetnél is többet vettem be. Fel alá járkáltam, sétáltam, fekvőtámaszoztam, hátha kifáradok és elalszom, de semmi. Nagy büdös semmi. Sem álmos nem vagyok, sem a fájdalom nem hagyott alább.

Rosszul döntöttem, amikor a fájdalomcsillapítókhoz fordultam. Inkább az üveg száraz Martinimet kellett volna lecsúsztatnom a tokomon। Jól kiütve magam már rég aludnék és hangosan horkolva magasról tennék mindennemű fájdalomra. De rácsesztem, mert fájdalomcsillapító van a véremben. Nem is kevés. Féltem a szaros kis életem, ezért nem iszom alkoholt, mert még a végén nagyon rosszul járok. Bár egyesek szerint ez a legtutibb módja a lebegésnek. Gyógyszerre inni.

Meg lehet unni a fájdalmat? Mert most csak abban bízhatok, hogy egyszerűen megunom, elálmosodom és fogfájás ide vagy oda én biza alszom। Remélem meg lehet unni, mert elég nagy szívás ha nem. Pont nekem, aki mindent olyan hamar meg tud unni. S az egyetlen amikor eme rossz tulajdonságom hasznomra válna, nem jön segítségül.

Vagy reménykedjek abban, hogy csak úgy elmúlik? A remény ilyenkor oly kevés vigasz

Éjjeli fogorvoshoz sem megyek. Van saját fogorvosom, aki majd rendbe teszi nekem. Csak holnapig ki kell bírni.

Ez lesz az én missióm: kibírni reggelig! Mert ha már ezt se bírom ki, akkor elég nagy bajban vagyok, mert a jövő rejtve van előttem és nem lehetek benne biztos, hogy nem vár rám olyan nehézség, melyben ki kell tartanom lelkileg és testileg is. Na azért nem önkéntes és felesleges mártíromság ez. Csak bírom vagy nem.

Vér

.

Bodó vagyok। Apám vére csörgedez bennem। Bodó vér csörgedez, ó a Bodó vér. A vér mely magában hordja a vándorlás vágyát, az erkölcstelenséget és a szabályok szüntelen megszegését. Az őrületet, a megbízhatatlanságot, a botrányok szeretetét, az ördögöt. A alattomosságot és furfangot, mellyel minden helyzetből kivágják magukat. Egyedül bolyongnak, csak magukban bíznak.

Kegyes vagyok। Anyám vére csörgedez bennem। Kegyes vér. A Kegyes vér. A vér mely magában hordja a megfelelni vágyást, az állandóság és stabilitás hajszolását. Az igazság szeretet és a vallást, a szeretetet és az őszinte életet. Az egyserűséget és törődést. A türelmet és szívósságot, mellyel az évek során túléltek minden csapást. Az összetartozás az erősségük és egymásban bíznak.

Két vér csörgedez az ereimben। Mikor melyikből több. És az egyik gyűlöli a másikat, ahogy az egyik családom gyűlöli a másikat.

Két vér। Gyűlölöm a Bodó vér által keltett vágyakat és sötétséget. És szeretem a Kegyes vérből fakadó önuralmat, s csak ez segít uralkodni a másikon. Mert én inkább Kegyes vagyok. Vagy csak inkább az akarok lenni. Több-kevesebb sikerrel.

Összegyűltek a sötét felhők. Vastag és nem engedi át a napfényt. De kibírom és kikászálódok belőle. Vagy furfanggal és tűzzel vagy türelemmel és kitartással. Mindkét példa adott.

Eltvédedtünk

.

Hol egyszer fény volt, most a sötétség leple fed, s hol

egyszer szeretet volt, ott már nincs többé।

Az összes hazugságért ejtett könnyeink esővé duzzadnak. A fájdalom, a vétkek!

Ne mond, hogy nem próbáltam.

Sírni fogunk, mert annyira egyedül leszünk. Eltévedtünk, soha nem jutunk haza.

És a végén az leszek, aminek lennem kell.

A könnyek, melyeket hullatsz, túl későn jönnek. Fordíts vissza a hazugságokat, fájdalmat, a vétkeket!

Most én mondom: nem próbáltad!

És sírni fogsz, amikor egyedül nézel szembe a véggel। Eltévedtél, soha nem jutsz haza.

Eltévedtél, soha nem jutsz haza।