Kezelés

.

Egy másik száj van a számban. Az enyém, csak a zsibbasztó hatására idegen testnek érzem és az érintése sem valami kellemes érzés. Nem olyan, mint amikor megérintesz valakit, ez valahogy torz.

Elzsibbadt, mert fogorvoshoz járok. A romániai felcserek munkáját hozatom rendbe, azokét, akik a jó munkát a gyorsaggal azonosítva 20 perc alatt képesek voltak helyrehozni egy fogsort. Ez járt némi fájdalommal és vérzéssel, de ez teljesen elfogadható volt számukra. Emlékeimből nehezen tudom kiválasztani a fogorvosomat és Gyula bácsit, a hentest. Fehér köpeny, sok vér és kaszabolás. Mindkettőre stimmel.

Az fogorvostan is fejlődött, vagy csak vannak jó fogorvosok is azt nem tudom, de a jelenlegi fogorvosom képes eleget tenni az esztétikai elvárásom után legfontosabbnak tartott elvárásnak. Megígérte, hogy nem fog fájni és eddig be is tartotta.

Nem fáj, ez igaz. De az asszisztensével folytatott beszélgetései téves énkép alakul ki egy rövid időre. Hol autónak hiszem magam, hol baktériumnak. Mert hát még a fúró rendben, hogy a számban van, de minek oda csavar, csavarhúzó vagy éppen sav?

Tekintélyes felszerelésük van. Elgondolkodtam azon, hogy a kínzó szerszámok ihlették az orvosi műszereket vagy fordítva?

A következő hónapokban többször találkozom majd a fogorvossal, mint a barátaimmal. De a találkozók végeztével megkapom a megígért tökéletes fogsort. Bár eddig sem zavart a ki tudja milyen fogakban lévő problémák, tekintve, hogy nem a mosolygáskor látszó fogakat érintette és nem fájt. Ha nem fáj és nem látszik, akkor olyan, mintha nem is lenne.

De egyszer szembe kell nézni a félelmeinkkel, meg kell küzdeni a démonokkal. Az én démonom a fogorvos. Megküzdök vele. Bár lehet könnyebb lenne, ha én kezembe is adnának egy fúrót, faragató, baltát a küzdelem előtt.