Fame

Fame. Nem sokat mond a név. Nekem se mondott semmit. De elmentem és megnéztem.

Segítek:.. Szárnyára vesz majd a hírnév. Szólít egy hang te is szállj! (szállj!) Átölelnék minden embert, hisz általuk lettem a sztár! Fény!... Így már ismerős?

A rádiók igencsak felkapták a számot. Na ez a szám a Fame musicalből való.

Az ifjú színművészek vizsgadarabként választották és a vizsgán kívül egy zártkörű előadásban bemutatták be a meghívott vendégeknek. Én és egy jó barátom a meghívottak között voltunk, tekintve, hogy közelebbről én 1 színészt ismerek, ő egy másikat, de emellett az évfolyam arcai is ismerősek. Legalábbis egy köszönés erejéig, emlékezve egy nagy közös nagy iszogatós-póker partira.

Az elején kicsit fájt a fogam és nehezen is indult a darab. Kicsit úgy éreztem, hogy ha választanom kellene, hogy melyik szűnjön meg, lehet nem a fogfájást választottam volna. Na de aztán csak beindult és egyre jobb lett. A végére pedig fergetegesre sikeredett.

Azért néhány palánta olyan messze van a Kossuth díjtól, mint Makó Jeruzsálemtől, de még tanuló időszakuk nem ért véget. És volt, aki tudott énekelni, de nem tudott játszani, és fordítva, vagy aki tudott játszani, de hát nem volt egy esztétikus látvány. Mondjuk ő erről nem tehet, nem mindenki nyeri meg a genetikai lottót. Azért nem hiszem, hogy túl sok eséllyel pályázhat majd a hős szerelmes szerepekre. Nem sokakat vonzana egy túlsúlyos, csúnyácska Rómeó. És nem is az erély jelenet jelentené a problémát, hanem ki hiszi el, hogy Júlia ennyit kockáztat érte. Persze persze, a szépség belülről fakad. De mi nem együtt jártunk velük már az óvodában is, hogy tudjuk milyen belső szépséggel bírnak.

Azért gratulálok. Mert összességében nézve látszik, hogy belefektettek mindent, amit tudtak. Ha valakinek ez nem volt elég, akkor ne nézzem olyan darabot, amelyben ők játszanak.