Eltvédedtünk

.

Hol egyszer fény volt, most a sötétség leple fed, s hol

egyszer szeretet volt, ott már nincs többé।

Az összes hazugságért ejtett könnyeink esővé duzzadnak. A fájdalom, a vétkek!

Ne mond, hogy nem próbáltam.

Sírni fogunk, mert annyira egyedül leszünk. Eltévedtünk, soha nem jutunk haza.

És a végén az leszek, aminek lennem kell.

A könnyek, melyeket hullatsz, túl későn jönnek. Fordíts vissza a hazugságokat, fájdalmat, a vétkeket!

Most én mondom: nem próbáltad!

És sírni fogsz, amikor egyedül nézel szembe a véggel। Eltévedtél, soha nem jutsz haza.

Eltévedtél, soha nem jutsz haza।