............Annyira próbálok türelmes lenni, de néha nagyon kiakasztanak ez emberek. Megőrjít a szerencsétlenkedés látványa, a műdrámák alkotása. Egyesek nem tudnak dráma nélkül élni, ha simán megy az életük, addig ülnek és gondolkodnak, míg ki nem találják hogyan tehetnék az tönkre.
............Egyesek megrögzötten keresik a lehetőséget, hogy áldozatot teremtsenek magukból. Lételemük az önsajnálat, a saját látszat önfeláldozásuk hangsúlyozása és annak elszenvedése.
Egy mély seb sohasem szavakban mutatkozik. Csak jeleket ad, egy nézésben, egy mély lélegzetvételben, egy lassú mozdulatban, egy ment meg kérlek tekintetben. A fül számára nem hallható csendességgel súgja: a segíts rajtam.
............Halkan és nem hangos önsajnálkozásban, látványos szenvedésben, drámai mozdulatokban. Nem helyezi szenvedését mások elé, nem mondja azt, hogy a világ ellene van. Csak érzi, hogy nincsenek rendben a dolgaim.
............Én pedig nem leszek cinkosa ezen színjátéknak.
............Hogy lehet az, hogy egyesek amihez nyúlnak azt csak tönkreteszik? Hogy létezésük csak más megkeserítésével teljesedhet ki? Hogy lehet, hogy minden bűnük alól felmentik magukat az én vagyok az áldozat szavakkal?
............Nem kell hősnek lenni. Van akit meg kell menteni. S azt mentsük is meg. Üsd be a google-ba, hogy victim és láss tisztán. Aki csak tettet az a végén ráfizet.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.