Tökéletesség

...........Mielőtt elmerülnénk saját magasztalásunkban hadd mutassam be nektek egy ismerősömet. Saját ügyességünk és magasztalásunk felett érzett öröm percek alatt szertefoszlik egy általam felétek rejtve tartó személy képességei sorolása közben.

...........19 éves, jelenleg anyanyelvén kívül 5 nyelvet beszél magas fokon, közgazdaságot tanul, eddig mindig mindenben jeles volt, e mellett pofi szinten űzi a tánc művészetét és ráadásul a genetikai lottón is telitalálata volt.

...........Hát hogy lehet? – kérdem én. Mikor van erre ideje? Hogy tud emellett magánéletet élni? Merthogy él. Barátai vannak és hogy a csudába tud ilyen kedves és tisztességes lenni mindenkivel?

...........Mégis ki ő? A tökéletességet elérő emberi lény? A szemetszúró bizonyítéka ki nem használt lehetőségeinknek? Mi ő, a tessék ilyen lehetnél ha nem lennél lusta, buta, rosszindulatú emberi felső szint?

...........Nem tudom. Mindenesetre elgondolkodtató. És siralmas. Az ég szerelmére, legalább ne lenne ilyen kedves. Legalább lenne némi bizonyíték a vád kezében. Hogy talán defektes, érzelmi analfabéta, neveletlen idióta, hogy egy a könyvek világába menekült meg nem értett zseni. De nem.

...........Remélem nem jut a dalbéli Júlia sorsára. Mi emberek nem tudjuk elviselni szerencsétlenségünket hirdető jelenségeket. Mi nem tudjuk elviselni ha Júlia repül, mi pedig nem tudjuk őt követni. Hát megmozgatunk minden követ, s ha nem jön le hát addig célozgatunk, míg le nem esik.

Mert ilyenek vagyunk. A túl jó dolgokhoz, az ismeretlen ellen kiváltott ellenállással állunk. El akarjuk pusztítani azt.

Remélem élete nem jut mellékvágányra, csak mert a többség nem tudja őt feldolgozni.

Az ég szerelmére, még csak 19. Mit tud majd 40 évesen?