Face Control

Öreg cseresznye nem vén csoroszlya, s ha már a csini csoroszlyáknál tartunk ma kimondott szavak nélkül kaptam életem egyik legnagyobb bókját.

Ma nyílt egy új szórakozóhely, s a tulajdonos meg is adta a módját rendesen. Nagy show, Grooverhouse, pezsgő, torta és szendvicsek várták a vendégeket. Mint végül kiderült kár volt a felhajtásért.

Nem is mi lettünk volna, ha nem tekintélyes késéssel állítunk be a megnyitóra. Ez a késés magával vonta, hogy egy harminc méteres tömeg végére kerültünk, s a hely már megtelt, akkor mehetett be valaki, ha a bentiek közöl valaki elhagyta a bulit, s gondolhatjátok, hogy az éjszaka kezdetkor nem nagyon történt meg.

Nagydarab, inkább kövér mintsem izmos biztonsági óriás Hádész kutyájaként vigyázta a bejáratot, s tekintetéből áradt a sorban álló tömeg iránti megvetése. Újabb bizonyítékát adta ama megalapozott biológiai feltevésemnek, miszerint a biztonsági őrök a törzsfejlődés hosszas szakaszában az egysejtű és a béka közötti helyen ragadtak.

Már majdnem feladtuk a reményt, hogy bejutunk, amikor a kijött a tulajdonos. A hatalmas tömegben rám nézett és meg kérdezte be akarok-e menni? Nem igazán tudtam, hogy erre szóbeli válasz kell-e adjak, nem elég az, hogy a sor közepén állok. Mindenesetre egy igenlő fejbólintással jeleztem szándékomat.

- Hányan vannak veled? – hangzott a következő kérdés. S erre szintén némán feleltem, felmutattam 4 ujjamat.

Gyere! – mondta.

Vezetésemmel lassan áthaladtunk a tömegen, érezve annak mérgét és irigységét. De baromira jó érzés volt.

- Jó szórakozást kívánok neked az est folyamán. – szavakkal beinvitált.

Face control, dress code. Erősen próbálom azt hinni, hogy e-miatt. Voltak a sorban sokkal menőbbek is, he hát kinek a pap kinek a ministráns, vagy csak a misebor.

A műsor érdekes volt, a zene jó, sok étel, ismert emberek, mint a Király Viktor és a testvére a Linda, stb. Ennek ellenére a hely nem lopta be magát a szívünkbe, s 4 óra körül átmentünk a szokásos helyre. Ugyanazok az emberek, ugyanaz az érzés. Néha az ugyanaz jót is jelenthet.

Gyere el hozzám

............Halkan és félve beszéltünk róla, s csak egy lehetséges jövőképként lengte be beszélgetéseinket. S íme a suttogás bujdosva felerősödött, s mi tréfa volt immáron dobogó valósággá válik. Ködös még a kilátás, de ráléptünk az ösvényre.

............Izgató félelem bujkál bennem, s a kirajzoló lehetőség egyre közelebb vonz magához.

............Talán újra elhagyok egy várost. Elhagyjuk a várost. A legjobb barátommal. S bár terveink szerint csak pár hónapra, a város elvesztésének lehetősége halk félelemmel él bennem. Természetes félelem az ismeretlentől, s ezzel el is tudok magamban számolni. De ott bujkál a múltban megélt sablon, az ott maradás. Megeshet, hogy nem jövök vissza. Hisz eddig sehová nem mentem vissza. Elhagytam Kökényesdet, Szatmárt, Kolozsvárt, Montijot, Lisszabont, s lásd mégsem közülük valamely életem színtere. Becsaptam őket, szemrebbenés nélkül másra cseréltem őket.

............Mit tehetek? Még a sors is apró igenlő jeleket küld. Feliratokat, apró célzásokat, s időnként erős felszólítást. Embereket, kik kérés nélkül ajánlják fel segítségüket.

............Még mindig nem szilárdult meg a terv, ám a levegőben terjengő gáz helyett immáron folyadékként érezteti bőrünkön az új ország hőjét. Még meg nem foghatom, de érzem és látom.

............A város suttog: gyere, gyere el hozzám. S talán a válaszom az lesz: igen, megyek London.

Más éli

Szombat. Vége volt a heti rohanásnak, s kicsit tovább alhattunk. 10-kor még ágyban vagyunk, a bár már felhúztuk a redőnyt az erős napsütés ellenére még kicsit szundítunk. Mit kéne enni? Valami finomat vagy csak azt, ami itthon van. Ma a kedvesemen volt a sor, hogy elkészítse, addig legalább összeszedtem kicsit a szobát, melyen a tegnapi házibuliba való készülődés nyomai látszottak. Kár volt ennyit fáradni, éjfélre már itthon voltunk. Nem jött be a lerészegedős, hülyülős este. Inkább hazajöttünk és megnéztük a Parfüm filmet, immár másodjára. Be is aludtam a közepén.


Nagyszabású reggeli helyett csak a hűtőt rámoltuk ki, némi májkrém és tea, ja s néhány főtt tojás. Alig tettünk vettünk és már dél is elmúlt. A kertben a ház mellett már a héten felkapáltuk a földet, most már csak a virágpiacra ugrottunk el némi palántáért. Nem igazán az én kedvenceimet vettük, de legalább a kicsimnek tetszett. Még szép. Ő választotta.


A nagy tavaszi munka hevében nem készítettünk rendes ebédet, inkább csak fél óra alatt összedobtunk valamit. A kerti munkákkal jól elment az idő és elég mocskosak is lettünk. Épp maradt annyi idő, hogy az esti készülődés előtt még kicsit pihenjünk. Én a neten elütöttem az időt, de a kicsim elaludt. De jó neki.


Kicsit melléfeküdtem tévézni. Mennyi sok bugyuta műsor megy, de ilyenkor hétvégén nagyon jól esnek.

Természetesen késtünk a buli előtti találkozóról, pedig nem szokásunk. Pezsgőt vittünk, az elég elegáns. Kicsit beszélgettünk majd átmentünk a buliba.

Nem volt valami nagy szám, alig ütött hármat az óra, mi már indultunk haza. Itthon még beszélgettünk erről arról, leginkább butaságokról és az esti emberekről. Rossz szokás szerint ismét tévé mellet aludtunk el. Én sokkal hamarabb.

- . - . - . - . -

Hát ilyen volt a napom. Vagyis ilyennek kellett volna lennie. De életemet más éli, álmom másnak valóság, hiányérzetem más számára idegen. Ez a meg nem élt életem, bőröm fáj az érintés helyén, mely nem történik meg. Elmém emlékezik arra, ami meg sem történt, s szívem azt hiányolja, ami soha nem létezett.


De nem minden seb látható, nem minden sírás hallható, nem mindenki boldog.

Képzelt riport....

Inkább a halálfélelem kínjai, mint a hétköznapok unalma!

........Első gondolatom: gratulálok a rendezőnek…gratulálok a színészeknek…. gratulálok magamnak, hogy eljöttem megnézni.

........Míg a Grease könnyeden simogatott addig a Képzeletbeli riport egy amerikai popfesztiválról musical belém mart, de olyan igazán mélyen és sértően, felzavarva lelkem csöndes pocsolyáját. Megzavart egy pillanatra mélyenszántó dalszövegeivel, merész rendezői ötleteivel, kemény történetével.

........Ritkán érzem és tudatosítom magamban már az esemény történésekor, hogy ez jó, hogy ez megérint, hogy egy kicsit fáj, hogy ez nagyon jó. Most azt éreztem. Nem csak felálltam a végeztével egy érzéssel. Végig élveztem, mint a világhálón keringő érzelmi adathalmazt, melyet folyamatosan töltök le, s minden apró kicsi file örömet, élvezetet ad.

........Kötelező darab.

Inkább a halálfélelem kínjai, mint a hétköznapok unalma!

A musical mottója. Sokat elárul. És mégsem mond semmit.

Grease

........Szeretek meghívás alapon működő zártkörű musicalekre járni. Lassan természetessé válik, hogy egy új darab bemutatóján részt veszek és elsőként bírálhatom a darabot. Ez az előnye annak, ha az embernek több színész ismerőse van. Szerencsére vagy szerencsétlenségemre az élet már összehozott néhány a színész polgárral, kivel egy magasröptű beszélgetés erejéig, s kivel többre.


........Mindenesetre a meghívottak listáján vagyunk legjobb barátommal Dáviddal.


........Ma a Grease musicalt volt szerencsénk végignézni.
........Dallamos, helyenként humoros, a hangulatra pozitívan ható darab. Nem akar belénk tuszkolni túl nagy igazságot, inkább némi kikapcsolódást ad a világ zajos menetéből.


........Érdemes megnézni, ha nem érzelmi elragadtatásra vágyunk, csupán kellemes melódiákkal szeretnénk szívünket simogatni.

Változás

„Kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba.”

...........Első hallásra is utáltam ezt a mondatot. Bágyú, közhelyes és sekélyes szavakkal ad közre egy sokkal mélyebb igazságot. A sugallni kívánt mondanivaló ily nemű puritán megfogalmazása felér egy erőszakkal.

...........S mégis ez jutott eszembe egy komor változás láttán.

...........Beképzelt nyugati turistaként jövök vissza a világ végének titulált, szülőfalumnak hívatott árnyékká homályosult helyre, várva gyerekkorom újraélését, a védett korszak érzéseinek életre keltését a hamvakból. Én vagyok a buta sok naiv elvárással, s hamis ígéretekkel csábítva magam. S a hamis ígéret csak az igazsággal való szembenézést eredményezheti Az életem nem köthető már kőhöz és habarcshoz, csupán mára megváltozott emberekhez.

...........Ha gyermekkoromat akarom, felesleges utaznom. Jobb képzeletben őrizni az emléket, mint erőszakos vágyakkal keresni őket a történések helyszínén. Az emlék helyett én is más képet kapok. Szekerek helyett telepjárók járják az utcákat, egyszerű falusiakat lecserélve a csempészet ígérte könnyű pénz által megbolondított parasztokat kapok, fecsegés helyett irigy hisztériakeltés zeng az házak között, az utcák porát felkavaró gyermeki futkározás helyett a betonon, márkás cipőben dicsekedő felnőtt imitátorok kifutóra illő vonulását láthatom.

...........Csak a szűk család őrzi a múltat. Ami nem is a múlt, csak egyszerűen az összetartozás, mely nem köthető időhöz. S lásd már itt is alattomos férgek bomlasztják a pirosló almákat.

...........Régen értékeket adtak át ezek az emberek, én még nevelést kaptam itt, én még beépítettem életembe a közösség által megtapasztalt és továbbadott intelmeket. Mára észveszejtő bűn lenne eme közösség szavára és utasítására a legcsekélyebb figyelmet is szentelni. Felborult értékrendszer szerint ítélik a tőlük különböző nézetűt.

...........Legtöbbjük fantáziánktól is távol eső tetteket elkövetve mutatós öltözékben sétálva bírálnak élőt ás holtakat egyaránt.

„A világ megváltozott. Érzem a fűben, érzem a földben, érzem az illatát a levegőben. Ami valaha volt mára leveszett, mert nincs senki, aki emlékezne rá.”

Apokrif

..............Hihetetlen kis kincsre bukkantam: egy kicsi piros füzetre, a következő címmel: BODÓ DÁNIEL, APOKRIF IRAT.



..............A középiskolás cuccaim közül szedtem ki. Ez nem más, mint az internet előtti „blogolásom”. A sorokat olvasta kiráz a hideg és be kell ismerjem a benne szereplő bizonytalanságok és kérések által okozott problémák a mai napig nem szűntek meg, néhány kérdésre a választ még nem találtam meg. Persze még gyermek voltam, csupán 17 éves, egy bentlakásos katolikus iskolába jártam.




..............Felmerül bennem a kérdés, hogy én vagyok ilyen gyagyás, hogy a 8 év alatt nem oldottam meg ezeket a gondokat vagy már akkor is túl nagy fába vágtam a fejszém? Talán koraérett voltam? Ha igen, akkor most túlérett vagyok, netán rothadt?



..............Már 8 éve is a „blogoláshoz” rohantam segítségül. Mint kiderült mindhiába.


..............Mostantól néha közlök egy-egy bejegyzést 8 év távlatából, az elveszettség, a kétségek és az útkeresés időszakából:

Íme az első:


..............Mindenki mást akar és valahogy ez a más minidig ugyanaz. Én is ugyanazt akarom: boldognak lenni. Azért más, mert mindenki másképp éli meg a boldogságot.
Az igazgató (személyiségzavaros ember) és egy osztálytársam vitatkoztak, amikor az igazgató egy olyan válasz adott:
..............

„Az életben dolgaiban az a normális, amit a legtöbb ember csinál.”

..............Nem értem miért az a normális, amit a legtöbb ember csinál, honnan lehet tudni, hogy éppen ők a normálisak és nem ők a nem normálisak? Ha többséget nézzük levonom azt a következtetést, hogy én nem vagyok normális….

……….- cenzúrázva- …..

..............Sokat elgondolkodom, hogy van-e egyáltalán olyan, aki pont engem vár, engem akar?...stb..




..............Itt most legyen is vége. Az utolsó mondatom szinte kísértetiesen ugyanaz a nemrég Lehet-e című bejegyzéssel.


..............8 év meddő próbálkozások a kérdés megválaszolására, ezért ki kell mondanom: a válasz mindaddig nem, amíg nem jön valaki, hogy bebizonyítsa az ellenkezőjét.



..............Azt hittem sokat változtam. De nem! Tapasztaltabb lettem, de legbelül ugyanaz maradtam. Legközelebb nagyobb részt adok közre.

Mucha

.........Minek járjak Európa szerte múzeumokba egy-egy kedvenc művész munkái megtekintése végett, ha a művészettörténész (majdnem) kollegák összeszedik és idehozzák nekem? Összeszedték El Grecot és most Muchat is idehozták.

.........Alfons Mucha, a szecesszió cseh mestere, az amerikai art nouveau példaképe, a plakát művészi szintre emelését passzívan kiharcoló művésze.

.........Nem tetszik minden képe. Egyeseket kifejezetten gagyinak találok. És ezzel minden rendben is van, nem vagyok oda egy képért csak, mert azt egy híres festő a beszáradt festékeivel pingált valamit egy téli hideg reggelen, feledve az előző napi dorbézolást.

.........Azt sem várom el, hogy egy művész több tizedes munkásága alatt a művészettörténet remekeit rakja le az asztalra. Elég, ha egy képben megalkotja a világot, s a többi mellette szánalmas próbálkozás.

.........Nem művészblog az enyém, akit érdekel nézzen utána. Aki meg ismeri, az látogasson el a Szépművészetibe egy kis lelki simogatásért, esztétikai katarzisért, művészeti orgazmusért, egy másik személy meghódításáért, vagy csak az eső elállását megvárva unaloműzés gyanánt.

.........A legszebb művei mind itt vannak: a Médea, a Művészetek, Az évszakok, és Drágakövek és Virágok is. Ezt kihagyni nem lehet.

Álarc

.

.............Sem jó, sem rossz nem tarthat örökké. S mivel a rossz immáron elhúzódik, a jónak közel kell lennie. Az év elején tett: érzem ez egy jó év lesz könnyelmű kijelentésre reagálva a káoszon átlátó erő megcáfolt engem. Káros események sorát állította hadba ellenem, s hogy tart-e még a háború nem tudom, de én már rég a fehér zászlót lengetem, hát nem látja?

..

..

.............S meddig tart még a háború? Ki tudja, ha még egy jövőbelátó cigányasszony sem tud a tenyeremből olvasni? Mert nem tud. Egy halott kezéből nincs mit kiolvasnia - mondja ő. A tenyerembe írott jel szerint már a túlvilág zöld mezőin kellene virágot gyűjtenem bokrétába. Nekem erről senki se szólt, ezért elmulasztottam ezt is - mondom én.

..

..

.............Megjött a jó idő s emberi testem manipulálhatóságát kihasználva a napsütéshez s a meleghez sietve javítom kedélyemet. A napfény az én cinkosom, ki helyettem tartja arcom elé maszkomat. Már-már fáradt kezem egyre lejjebb lankadt s egyesek látni vélték az alatta fekvő arcomra ülő nyomasztó érzéseket. De most újra porcelán maszkot viselek, melyen nem ejtenek karcokat sem holmi jött ment érzelem-huligánok, sem napi balsorscsomagok.

..

..

.............Csak egyet láthatsz. Mosolygó arcomat, amint átlibbenek egyik térről a másikra. S ha kérdezed, hol vagyok, nyomban kielégítő választ kapsz. Azt a választ, amire te is vársz: nagyon jól köszönöm!

.............Hazug szavak fogságában élünk. Hazug szavakhoz folyamodom, hogy koholt érdeklődésed kielégítsem.

..

..

.............De tudd neked van igazad! Én is ezt akarom. Még melletted állva is egyedül vagyok.

..

..