„Kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba.”
...........Első hallásra is utáltam ezt a mondatot. Bágyú, közhelyes és sekélyes szavakkal ad közre egy sokkal mélyebb igazságot. A sugallni kívánt mondanivaló ily nemű puritán megfogalmazása felér egy erőszakkal.
...........S mégis ez jutott eszembe egy komor változás láttán.
...........Beképzelt nyugati turistaként jövök vissza a világ végének titulált, szülőfalumnak hívatott árnyékká homályosult helyre, várva gyerekkorom újraélését, a védett korszak érzéseinek életre keltését a hamvakból. Én vagyok a buta sok naiv elvárással, s hamis ígéretekkel csábítva magam. S a hamis ígéret csak az igazsággal való szembenézést eredményezheti Az életem nem köthető már kőhöz és habarcshoz, csupán mára megváltozott emberekhez.
...........Ha gyermekkoromat akarom, felesleges utaznom. Jobb képzeletben őrizni az emléket, mint erőszakos vágyakkal keresni őket a történések helyszínén. Az emlék helyett én is más képet kapok. Szekerek helyett telepjárók járják az utcákat, egyszerű falusiakat lecserélve a csempészet ígérte könnyű pénz által megbolondított parasztokat kapok, fecsegés helyett irigy hisztériakeltés zeng az házak között, az utcák porát felkavaró gyermeki futkározás helyett a betonon, márkás cipőben dicsekedő felnőtt imitátorok kifutóra illő vonulását láthatom.
...........Csak a szűk család őrzi a múltat. Ami nem is a múlt, csak egyszerűen az összetartozás, mely nem köthető időhöz. S lásd már itt is alattomos férgek bomlasztják a pirosló almákat.
...........Régen értékeket adtak át ezek az emberek, én még nevelést kaptam itt, én még beépítettem életembe a közösség által megtapasztalt és továbbadott intelmeket. Mára észveszejtő bűn lenne eme közösség szavára és utasítására a legcsekélyebb figyelmet is szentelni. Felborult értékrendszer szerint ítélik a tőlük különböző nézetűt.
...........Legtöbbjük fantáziánktól is távol eső tetteket elkövetve mutatós öltözékben sétálva bírálnak élőt ás holtakat egyaránt.
„A világ megváltozott. Érzem a fűben, érzem a földben, érzem az illatát a levegőben. Ami valaha volt mára leveszett, mert nincs senki, aki emlékezne rá.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése