Bejegyzések
..............Hihetetlen kis kincsre bukkantam: egy kicsi piros füzetre, a következő címmel: BODÓ DÁNIEL, APOKRIF IRAT.
..............A középiskolás cuccaim közül szedtem ki. Ez nem más, mint az internet előtti „blogolásom”. A sorokat olvasta kiráz a hideg és be kell ismerjem a benne szereplő bizonytalanságok és kérések által okozott problémák a mai napig nem szűntek meg, néhány kérdésre a választ még nem találtam meg. Persze még gyermek voltam, csupán 17 éves, egy bentlakásos katolikus iskolába jártam.
..............Felmerül bennem a kérdés, hogy én vagyok ilyen gyagyás, hogy a 8 év alatt nem oldottam meg ezeket a gondokat vagy már akkor is túl nagy fába vágtam a fejszém? Talán koraérett voltam? Ha igen, akkor most túlérett vagyok, netán rothadt?
..............Már 8 éve is a „blogoláshoz” rohantam segítségül. Mint kiderült mindhiába.
..............Mostantól néha közlök egy-egy bejegyzést 8 év távlatából, az elveszettség, a kétségek és az útkeresés időszakából:
Íme az első:
..............Mindenki mást akar és valahogy ez a más minidig ugyanaz. Én is ugyanazt akarom: boldognak lenni. Azért más, mert mindenki másképp éli meg a boldogságot.
Az igazgató (személyiségzavaros ember) és egy osztálytársam vitatkoztak, amikor az igazgató egy olyan válasz adott:
..............
..............Nem értem miért az a normális, amit a legtöbb ember csinál, honnan lehet tudni, hogy éppen ők a normálisak és nem ők a nem normálisak? Ha többséget nézzük levonom azt a következtetést, hogy én nem vagyok normális….
..............Sokat elgondolkodom, hogy van-e egyáltalán olyan, aki pont engem vár, engem akar?...stb..
..............Itt most legyen is vége. Az utolsó mondatom szinte kísértetiesen ugyanaz a nemrég Lehet-e című bejegyzéssel.
..............8 év meddő próbálkozások a kérdés megválaszolására, ezért ki kell mondanom: a válasz mindaddig nem, amíg nem jön valaki, hogy bebizonyítsa az ellenkezőjét.
..............Azt hittem sokat változtam. De nem! Tapasztaltabb lettem, de legbelül ugyanaz maradtam. Legközelebb nagyobb részt adok közre.
..............A középiskolás cuccaim közül szedtem ki. Ez nem más, mint az internet előtti „blogolásom”. A sorokat olvasta kiráz a hideg és be kell ismerjem a benne szereplő bizonytalanságok és kérések által okozott problémák a mai napig nem szűntek meg, néhány kérdésre a választ még nem találtam meg. Persze még gyermek voltam, csupán 17 éves, egy bentlakásos katolikus iskolába jártam.
..............Felmerül bennem a kérdés, hogy én vagyok ilyen gyagyás, hogy a 8 év alatt nem oldottam meg ezeket a gondokat vagy már akkor is túl nagy fába vágtam a fejszém? Talán koraérett voltam? Ha igen, akkor most túlérett vagyok, netán rothadt?
..............Már 8 éve is a „blogoláshoz” rohantam segítségül. Mint kiderült mindhiába.
..............Mostantól néha közlök egy-egy bejegyzést 8 év távlatából, az elveszettség, a kétségek és az útkeresés időszakából:
Íme az első:
..............Mindenki mást akar és valahogy ez a más minidig ugyanaz. Én is ugyanazt akarom: boldognak lenni. Azért más, mert mindenki másképp éli meg a boldogságot.
Az igazgató (személyiségzavaros ember) és egy osztálytársam vitatkoztak, amikor az igazgató egy olyan válasz adott:
..............
„Az életben dolgaiban az a normális, amit a legtöbb ember csinál.”
..............Nem értem miért az a normális, amit a legtöbb ember csinál, honnan lehet tudni, hogy éppen ők a normálisak és nem ők a nem normálisak? Ha többséget nézzük levonom azt a következtetést, hogy én nem vagyok normális….
……….- cenzúrázva- …..
..............Sokat elgondolkodom, hogy van-e egyáltalán olyan, aki pont engem vár, engem akar?...stb..
..............Itt most legyen is vége. Az utolsó mondatom szinte kísértetiesen ugyanaz a nemrég Lehet-e című bejegyzéssel.
..............8 év meddő próbálkozások a kérdés megválaszolására, ezért ki kell mondanom: a válasz mindaddig nem, amíg nem jön valaki, hogy bebizonyítsa az ellenkezőjét.
..............Azt hittem sokat változtam. De nem! Tapasztaltabb lettem, de legbelül ugyanaz maradtam. Legközelebb nagyobb részt adok közre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése