Bejegyzések
Szombat. Vége volt a heti rohanásnak, s kicsit tovább alhattunk. 10-kor még ágyban vagyunk, a bár már felhúztuk a redőnyt az erős napsütés ellenére még kicsit szundítunk. Mit kéne enni? Valami finomat vagy csak azt, ami itthon van. Ma a kedvesemen volt a sor, hogy elkészítse, addig legalább összeszedtem kicsit a szobát, melyen a tegnapi házibuliba való készülődés nyomai látszottak. Kár volt ennyit fáradni, éjfélre már itthon voltunk. Nem jött be a lerészegedős, hülyülős este. Inkább hazajöttünk és megnéztük a Parfüm filmet, immár másodjára. Be is aludtam a közepén.
Nagyszabású reggeli helyett csak a hűtőt rámoltuk ki, némi májkrém és tea, ja s néhány főtt tojás. Alig tettünk vettünk és már dél is elmúlt. A kertben a ház mellett már a héten felkapáltuk a földet, most már csak a virágpiacra ugrottunk el némi palántáért. Nem igazán az én kedvenceimet vettük, de legalább a kicsimnek tetszett. Még szép. Ő választotta.
A nagy tavaszi munka hevében nem készítettünk rendes ebédet, inkább csak fél óra alatt összedobtunk valamit. A kerti munkákkal jól elment az idő és elég mocskosak is lettünk. Épp maradt annyi idő, hogy az esti készülődés előtt még kicsit pihenjünk. Én a neten elütöttem az időt, de a kicsim elaludt. De jó neki.
Kicsit melléfeküdtem tévézni. Mennyi sok bugyuta műsor megy, de ilyenkor hétvégén nagyon jól esnek.
Természetesen késtünk a buli előtti találkozóról, pedig nem szokásunk. Pezsgőt vittünk, az elég elegáns. Kicsit beszélgettünk majd átmentünk a buliba.
Nem volt valami nagy szám, alig ütött hármat az óra, mi már indultunk haza. Itthon még beszélgettünk erről arról, leginkább butaságokról és az esti emberekről. Rossz szokás szerint ismét tévé mellet aludtunk el. Én sokkal hamarabb.
Hát ilyen volt a napom. Vagyis ilyennek kellett volna lennie. De életemet más éli, álmom másnak valóság, hiányérzetem más számára idegen. Ez a meg nem élt életem, bőröm fáj az érintés helyén, mely nem történik meg. Elmém emlékezik arra, ami meg sem történt, s szívem azt hiányolja, ami soha nem létezett.
De nem minden seb látható, nem minden sírás hallható, nem mindenki boldog.
Nagyszabású reggeli helyett csak a hűtőt rámoltuk ki, némi májkrém és tea, ja s néhány főtt tojás. Alig tettünk vettünk és már dél is elmúlt. A kertben a ház mellett már a héten felkapáltuk a földet, most már csak a virágpiacra ugrottunk el némi palántáért. Nem igazán az én kedvenceimet vettük, de legalább a kicsimnek tetszett. Még szép. Ő választotta.
A nagy tavaszi munka hevében nem készítettünk rendes ebédet, inkább csak fél óra alatt összedobtunk valamit. A kerti munkákkal jól elment az idő és elég mocskosak is lettünk. Épp maradt annyi idő, hogy az esti készülődés előtt még kicsit pihenjünk. Én a neten elütöttem az időt, de a kicsim elaludt. De jó neki.
Kicsit melléfeküdtem tévézni. Mennyi sok bugyuta műsor megy, de ilyenkor hétvégén nagyon jól esnek.
Természetesen késtünk a buli előtti találkozóról, pedig nem szokásunk. Pezsgőt vittünk, az elég elegáns. Kicsit beszélgettünk majd átmentünk a buliba.
Nem volt valami nagy szám, alig ütött hármat az óra, mi már indultunk haza. Itthon még beszélgettünk erről arról, leginkább butaságokról és az esti emberekről. Rossz szokás szerint ismét tévé mellet aludtunk el. Én sokkal hamarabb.
- . - . - . - . -
Hát ilyen volt a napom. Vagyis ilyennek kellett volna lennie. De életemet más éli, álmom másnak valóság, hiányérzetem más számára idegen. Ez a meg nem élt életem, bőröm fáj az érintés helyén, mely nem történik meg. Elmém emlékezik arra, ami meg sem történt, s szívem azt hiányolja, ami soha nem létezett.
De nem minden seb látható, nem minden sírás hallható, nem mindenki boldog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése