Vissza Londonba

.

Félúton robogok a picadillyn egyenesen haza, jobban mondva Londonban bérelt lakásom irányába. Reggel nyitok, így nem sokat alszom majd, de nem is akarok többet lustálkodni, elég volt a portugál henyélésből.

Akármily furcsa, főleg nekem, nagyon várom hogy újra fejest ugorjak a rohanó londoni élet forgatagába. Újra elönt a munka által sugárzott biztonságérzet s semmi sem késztet a folyamatos leltár késztésre, s főleg, hogy végig gondoljam hol vagyok és hova tartok.

Szóval London újra. S a metró már a Hyde Parknál jár, ami mellesleg ebben az évszakban leírhatatlanul szép. A végeláthatatlan park sárga és piros őszi árnyalataiban úszik, a fák leveleit a könnyed London szél szinte megtervezetten szórja szét a most is rikítóan zöld pázsitra. Ideális a gondolkodásra, amit én épp nem akarok, így most máshol sétálok majd.

Egyre közelebb vagyok, s egyre jobban várom. London, másik nekifutásra.

.