Bejegyzések
Már el is felejtettem milyen jó érzés tartani valahová. Pár perce szálltam fel St. Pancrass állomáson a reptérre tartó vonatra s már a Temzét szeljük át. Bal oldalamon a folyót átölelő hidak sokasága és a nagy biciklikerék, a London eye, míg baloldalon a St. Paul katedrális kupolája emelkedik ki az épületek közül, s mellette halványan látszanak Canary Wharf felhőkarcolói. Kivételesen meghitt és otthonos hangulatot áraszt ebben a korai órában, talán, mert épp elhagyni készülök.
Na de ennyit a romantikus látképről, a Temze déli oldalán haladunk tovább tele gyártelepekkel és elhagyott épületekkel, szocreál lakóházakat sutba verő fekete épületek tömkelegével. Atomot neki!
Egyedül a bank negyed felhőkarcolói jelzik az újat, s ez azonnal eszembe juttatja a Temze szemközti partján Greenwich fáit és domináns építészeti remekműveit.
Végre elhagytuk Dél-Londont és teret kapnak az izzig vérig angol kisvárosok és még kisebb települések őszi színekben úszó fáikkal és a most is pompásan zöldellő gondozott pázsittal. Csak az előttem ülőnek ne lenne hőemelkedése s ezzel akasztva ki az utasok többségét, s köztük engem is, mert habár nem is farkasordító a hideg egy nyuszididergő jelzőt kiérdemel.
De már mindjárt megérkezem a reptérre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése