A reptéren

Ez a BB áldás és átok egyszerre. Gyakorlatilag írásba foglalhatom minden percemet. S azok akik eddig is a fejemhez vágták, hogy butaság egy blogon keresztül kiadnom magam megkapják a végső döfést és önigazolásuk bizonyítékát. De ahogy Ula mondja: amid van azt mutasd! És különben is, ki a francot érdekel mi van velem?

Várom, hogy beszállhassak a gépbe, s bár itt fizetni kellett érte, akkor sem hagytam ki a napi szója capuccino és répa torta duettet. Felfedeztem ugyan néhány apró hibát, a kiszolgálásban de igen elhanyagolható és csak annak hiba, aki costa brandet aprólékos pontossággal ismeri. Mint én!

Nem vagyok túlzottan oda a repterekért, sok nekem az a felhajtás a beszállás körül. Ez is csak egy vonatállomás, csak a szerelvények kicsivel magasabban mozognak. Minek ez a nagy hajcihő? 911? Pfff na hagyjuk.

Természetesen ablakhoz kértem a jegyet, ott jobban lehet aludni. Lehúzom az ablakot és nekidőlök. Persze ennek nem mindenki örül, de tessék előre gondolkodni és ablakhoz kérni, ha már mindenáron a nagy unalmas semmit akarjuk bámulni. Looserek!