Squash

.

Kedves amerikai katona barátom!

...........Mozdulataidból tagadhatatlanul leolvasható a squash játékban szerzett gyakorlatod, amelyet nem felejtettél el tudtomra adni. Többször is.

...........Mély boldogság tölt el squah játékod gyakorlásának lehetősége a felsorolt távoli országok és városok neveit hallván. Köszönöm, hogy előzetesen felmentettél az eredménytelen játék súlya alól, mely az utolsó lapát földig elviselhetetlen teherként nehezedett volna vállamon. Szerencsémre oly daliás játékpartnerre találtam benned, aki a játék előtt szüntelen nyugtató szavakkal kértél, hogy ne érezzem rosszul magam a játék elvesztése alól. Hiszen természetes, hogy évek az évek alatt megszerzett rutinodat nem tudom meg sem közelíteni.

...........Ennek ellenére szarrá vertelek! Olyan szervákat kaptál, hogy köpni nyelni nem tudtál. Hónapokig tanultad a fonákot, én 5 perc rutin után olyan fonákokat ütöttem, hogy meg kellet állnod egy percre felfogni az eseményeket. Erőlködésed további bénázásaid kiváltó oka lett.

...........Így kell szétverni valaki egoját. Javaslom válassz valamilyen alternatív sportot, mint a sakk vagy a golf, esetleg fekvőtámasz vagy hasonló, mert ezekben nem vagyok valami jó.

Magyar hazában a föld is a magyarral van!

Üdvözlettel,

Dáni

Ha jő a reggel

..............A dolgok a lehető legritkábban történnek úgy, ahogy mi azt szeretnénk. A mese sem csak a hercegről és a lányról szól, tartozik oda egy gonosz mostoha vagy egy sárkány is. A való élet meséi groteszkebbek, mint bármely képzelet szülte történet. Van úgy, hogy a leány maga a sárkány. Vagy ha nem, inkább a sárkányt kell megszabadítani a lánytól, mint fordítva. A mostoha is csupán mostoha sorsra jutott szegény asszony, aki szeretetéből fakadva neveli vérszívó fattyát.



..............Ugye ezek a történetek már jobban hasonlítanak a valósághoz?




..............Az én mesém is valós. Hamupipőke lopta azt a cipőt és néhány órára felvette cserfes lábára, hogy a szépség szerepében tündököljön. Idővel lekopik a smink, kiszaladnak az igazi szavak és eljön a reggel, mely minden vonalra fényt derít. Ő nem szépséges leány, az emberi tömegből egy selejtes darab csupán. Így hát az én Hamupipőkém is menjen csak vissza mákot válogatni vagy pókerezni Hófehérkével. Lehetőleg messze innen.




..............Alig tudok már hinni a mesékben. Még hogy a Piroska az áldozat. Persze, persze. Csak úgy sétálgatunk az erdőben egyedül, feltűnő piros ruciban? A kis ribanc, és mi van azzal a baltával a végén?

..............Mit gondoltok Csipkerózsikát véletlenül küldték kómába? Alapos oka volt annak a jótettnek csak valami túlbuzgó idióta szexuális felindultságból úgy gondolta a bokrok mögött fekvő csaj teheti boldoggá. Azóta tudja milyen a boldogság, vagyis, hogy milyen volt. Még Csipkerózsika előtt.

..............Egyre későbben jövök haza a bulikról. Már 6 is elmúlt, a város ébredezik. De csak lassan, hisz vasárnap van.




..............Budapest ébred, az én világom polgárai álomra hajtják szemüket remélve, hogy szebbet álmodnak a valóságnál.



..............Álomra hajtom én is fejem, minden szomorúság, megbánás vagy csalódás nélkül.



..............A boldogságot néha önmagunk teremtjük, belőlünk fakad. Nyissuk meg azt a csapot, mert ha másokra várunk még a végén boldogtalanok maradunk.

Hamupipőke

.

........Tánc nem létezett, amíg mi nem táncoltunk, bőr nem érintette bőrömet, míg ő nem érintett. Rám nem néztek még, míg ő nem nézett rám. Nem lélegeztem még, míg nem vele lélegeztem.

.........Most is csak őt látom, ha behunyom a szemem, most is érzem a kezét a vállamon. Ölelésem, ölelése minden porcikában izzó parázsként él.

.........Távozni készültem, amikor leszállt mellém, s attól kezdve 3 órán át megszűnt körülöttünk a világ. S amily hirtelen jött, úgy távozott egy kósza hívás után.

.........Ő az én Hamupipőkém. Nem tudom mily mostoha tartja otthon, nem tudom ki ő, nem tudom mily kósza életből lépett ki erre a rövid időre. Nekünk ennyi jutott.

.........Bár azért jobban jártam, amint a herceg, nekem van egy nevem és egy telefonszámom is.

.........Ha a szépség fizikailag megtestesülne, úgy nézne ki, mint ő, ha a tökéletesség egy pont, legközelebb ő áll hozzá. Ha valaki rá tudna venni a változásra, akkor az Ő.

.........Minden mi felettem áll legyen velem. A Párkák nem lehet olya kegyetlenek, hogy cél nélkül fonták bele Őt életem fonalába. A teremtő Isten nem lehet oly bosszúálló, hogy a kezembe ad valami, hogy az kirepüljön onnan.

.........Nekem sohasem mennek simán a dolgaim. Mi lesz ezután? Milyen eszeveszett életbe csöppenek, milyen sebeket szerzek, milyen boldogság vagy boldogtalanság ér majd?

Vágyom már a boldogságra.

Kérek mindent, ez ne csak egy állomás egy rövid elragadtatás legyen.

Könyörgöm!

Karma csiszolás

.
.

.........Enni és enni. Húst, és még több húst. Tésztával, kenyérrel, magában. Húst reggel, délben és este. És hozzá kólát.


.........Szeretek enni, nem enni: zabálni. Ha tehetném egy sonkadarab mindig a kezemben lógna. És mióta itthon vagyok ettem is rendesen, de egyik nap alsónadrágban leültem az ágyra és lenéztem: szent mangalica, mi ez a háj?



.........És a felismerés: én?



.........Végletekben gondolkodom. Mindig. Szeretem a drasztikus változást. A kis változás nem változás.



.........Aznap megfogadtam 40 napig nem eszem a következőket:

• Húst - ebben benne van minden olyan, amiért egy állatnak meg kellett halnia. Ezzel hátha beigazolódik a Krisnások hite is, és a mágikus karmám megtisztul a sok gyilkosságtól. Ja és a hal is állat. Vagyis azt sem eszem.

• Kenyeret – ebben benne vannak a pékáruk, a barna és a teljes kiőrlésű kenyerek is.

• Cukrot – olyan terméket nem fogyasztok, amely hátlapján az összetevőkben szerepel a cukor szó. Mindent édesítőszerrel teszek elviselhetővé.

.........És mit eszem? Zöldségeskertet, ami következtében utálom is a zöldségeket rendesen, továbbá naponta felfalok egy fél gyümölcsöskertet. Szerencsére eszem tojást, durum búzából készült tésztákat, alacsony zsírtartalmú tejtermékeket, és… ééééééés… Isten áldja a szóját! Már úgy tudom használni, hogy a legtöbben észre sem veszik, hogy nem húst esznek.



.........Többet költök ételre, mert csak a drágább termékek mennek át ezeket a követelményeken. Sajnos.



.........Tudom hogy nem tiszta, hogy miért pont ezek. Hát gondoltam ötvözöm a Krisnások karmatisztitását a katolikus böjti húslemondással, a méregtelenítést a fogyókúrával, s mivel húst nem eszem, értelemszerűen disznót sem, ezért remélhetőleg az iszlám áldása is rám száll majd.


.........E mellett önnevelést végzek a lemondással. Ami nem is olyan könnyű, amikor a gonosz IKEA erre a hónapra időzítette a 10 darabos svéd húsgolyó 100 Ft-ért való kínálását. Jesszus, mi lehet benne, ha még 100 Ft-ért is megéri nekik? Igaz, hogy rénszarvashúsból készült?


.........Na de mindegy. Szóval most megfelelek valamennyi vallásnak, pszichológiai önnevelésnek, stb. Remélem hamarosan meg is mutatkozik néhány pozitív eseményben.


.........Bár az is pozitívum, hogy újra felvehetem a szűk pólókat, mert nem lóg ki a batyu.
Bár még van mit leadni a feszes hasig, de ebben már segít a jövő héttől kezdődő futás és gyúrás. Vagyis inkább csak mozgás gyakorlatok, nem akarok nagy darab lenni. Az egyik helyen én vihetem a filmet, amit nézek közben. Hát engem meggyőztek.


.........Ez van, ha én valamibe belefogok, akkor utánam a vízözön. Egy-két
szédülés belefér.








.

Elveszett múlt II.

.....

. .............A falum. Ami immáron község. .............Pár napos itthon tartózkodásom alatt újra szembekerültem gyerekkorom emlékeivel. Annyi minden változott és legalább ugyanannyi dolog maradt ugyan olyan. .............Voltam templomban. Szinte minden ugyan olyan, mint a 11 év ministráns éveim alatt. Ugyanaz a kis ima lóg a sekrestyében, ugyanazok a hibákat viselik a kis szobrok. De immár más áll az oltárnál és olvassa fel az olvasmányt. Én is ennyit makogtam? Úgy emlékszem én voltam a legjobb. Ez több mint biztos. Hisz ma is mindenki emleget. .............A tó megváltozott. Már nem lehet szánkózni rajta. Körbe kerítették. .............A családon kívül alig ismerem fel az embereket. Főleg a gyerekeket. Egy közös rokon látogatásakor találkoztam egy fiúval. És nem hittem el, hogy ő az a kis fiú, akikre évekkel ezelőtt még a de édes szót használtam. Ma pedig a fájlmegosztó oldalakról csevegek vele és zeneszámokat küldünk egymásnak bluetuth-on. Hogy ugyanabba a középiskolába jár, mint én. Hogy 7 évnyi különbséggel ugyanazok az emlékeink. .............Most egy fejjel magasabb, mint én. Sportol vagy mit csinál. Hatalmas. És én tanítottam biciklizni, most pedig sport autót vezet. .............A gyerekek, akikre vigyáztam most nagy lányok és nagy fiúk. És emlékeznek rám. És valami számomra érthetetlen okból nagyon felnéznek rám. Az lettem, akire régen én is csodálkozva néztem fel? .............Este van. Egyedül sétáltam haza. Közben nagy pelyhekben hullott a hó, fények csak elszórva világították meg az utat. Hirtelen végigfutott rajtam minden, a kezdetektől mostanáig. .............Séta közben megálltam egy lámpa alatt és csak álltam. Készítettem két képet, hogy emlékezzek erre az érzésre. .............De hát nem vagyok öreg, még most vagyok fiatalságom idusán. Hogy érezhetem ennyire az idő múlását? Félek kicsit. Mi van ha csak egy kicsit hunyom le a szemem és mire kinyitom már vége az életnek? Ha már csak emlékekből élek majd? .............Talán nem kellene még erre gondolom. .............Azért jó lesz hazautazni Budapestre. Ott megszűnnek az ijesztő impulzusok.

Nincs de!

..............Tudtam én, hogy ha a magyar reklámszakemberek kicsit összeszedik magukat, akkor kitörhetnek az itt a termék vedd meg szánalmas ötleteik mocsarából és képesek megemelni agyféltekük kapacitását és az asztalra tenni valami magyar értéket is és nemcsak holmi másolatokat. Mert bizony bizony az utóbbi idő legjobb reklámjai csupán másolatok, magyar adaptációk.

.............Haberland Attila tevékenységét már rég figyelemmel kísérem. Munkáit messziről megismerem. Egyediek és a reklámszakmában elvárt vonalat láthatatlan magasságokba rakják. Személyes örömet jelent, hogy vele már készítettem interjút is.
.............

.............És tessék, itt egy újabb. Nem tudom ki vagy kik találták ki, de egyszerűen fantasztikus. Tökéletes a zene, a mondatok, a kifogások.

.............A legtöbben biztos azt mondják, hogy a társadalmi célú hirdetéseknél és reklámszpotoknál sokkal könnyebb a dolga a szakembereknek. Én ebben nem hiszek. Aki kreatív az kreatív, aki meg nem az maradjon a mosóporreklámnál. Vagy otthon.

.............Nézzétek meg a legújabb kedvenc magyar elme szülte társadalmi célú hirdetéseket.

1.1.








2.2.









3.3.

Boldog szülestésnapot!

.

Apukám. Születésnapja van. Isten éltesse!

Ő az egyik legjobb és legszerényebb ember, akit valaha ismertem. Mindig túlságosan jóindulatú, megbízik az emberekben és az utolsó ruhadarabját i odaadná nekik, hogy segítsen rajtuk.

Nem rá ütöttem. Kinézetre és viselkedésre is anyum vagyok.

Ebben a világban az ilyen segítőkész emberek mellé kell egy olyan társ, mint anyukám. Egy terminátor. Aki szintén végtelenül segítőkés, de azért biztosra megy. Nem verik át egy kesergő pillantással vagy egy sóhajtó mondattal.

.
.
.
.
.
.
.
.
.
.

Lehet-e?

..............Elmúlt éjfél. Egy órát sétáltam a város utcáin. Nem szálltam fel egy buszra sem, a taxisok mellett elfordítottam a fejem.

..............Csak gondolkodtam. Buta és reménytelen kérdéseket emésztek, tudva, hogy a legtöbbre nem létezik válasz.

..............Lehet-e engem szeretni? Úgy igazán. Csak engem. Lehet-e engem úgy szeretni, hogy csak én kelljek? Úgy igazán.

..............Tud-e valaki égető szemekkel nézni, melyet nem csupán gyorsan lobbant szenvedély fűt? Tud-e valakiben az irántam való érzés mélyen izzani? Kinek léte nem teljes létem nélkül, így tud-e valaki?

..............Elég vagyok-e, hogy puszta lényem mély szerelmet szüljön más szívében? Lehet-e szeretni azt aki igazán vagyok?

..............Létezhet-e olyan, aki ha rátekint mély levegőt vesz és az idő végtelen apró részére megáll a szíve? Létezhet, hogy valaki, aki egyszerűen csak tud szeretni?

..............Tud-e valaki úgy szeretni, ahogy vagyok? A nadrágban, amelyet utálok, a reggeli kócos hajjal, a karikás szemekkel, betegen fekve, s majd midőn az idő körmével belémvájja az első mély ráncot? Tud-e valaki a valóságomat szeretni és nem a felállított díszletet?

..............Nem tudom. Csak remélni tudom, hogy igen. Életem ezen szakaszában jelenleg magamon kívül semmit nem tudok adni. Nem vehetek részt árverésem. Kiteszem azt a kevés önmagam és suttogva kérdem: ennyi elég? S ha válasz ugyanolyan halk, annyira, hogy nem is hallom tisztán. Mivel nem hallom a választ, csak bambán állok és nézek.

..............Vajon mit lehet a válasz?

.

.

.

.

.

.

.

.

.

..

.

..