Már nem

.

.........Már nem vágyom kámforos házibulikra amely csak az ivászatról szól, akkor sem ha az a volt főnököm luxus lakásán tartandó. Nem vágyom végigkóstolni a neves tömény italok tömkelegét, akár ég az az abszint akár nem. Nem vágyom a mély bódultságra mely nem engedi eldönteni a melletted ülő szépségét. Nem vágyom arra, hogy igent mondjak olyannak, aki elől máskor sírva rohanok, csak mert a jó ég tudja hány fok alkohol azt mondja. Nem vágyom szexuális kapcsolat létesítésére a vendégszobában, fürdőben, sem semmilyen egyéb lakhelyiségben.

.........Nem vágyom egymás szájába dobigálni a mogyorót, hülyeségeket beszélni, cigizni, mert cool.

.........Ha házibuli, akkor a nappali rejtett kapukat nyissák meg, a szekrény mélyén őrzött tárgyakat követelje, a kósza gondolatoknak adjon teret, a fantázia vegyüljön a vágyakkal.

.........S ha nem, akkor inkább kártyázom a barátokkal.

.........Az emberek unalmasak, rém unalmasak. Főleg akik azt hiszik magukról, hogy nem azok. Ők untatnak a legjobban. Látszat menőségük és bulis életük egy vicc, egy szánalmas erőlködés az izgalmas életre. Untatnak.

.........Végletekben gondolkodom, mert a végletek érintenek meg igazán. Ha buli, akkor ne az alkohol adja meg a lelket, de az abszint adjon engedélyt tetteimre. Ép ésszel akarok hiperventillálni, tudatom teljes birtokában akarom átélni ami előttem áll.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.