Hamupipőke

.

........Tánc nem létezett, amíg mi nem táncoltunk, bőr nem érintette bőrömet, míg ő nem érintett. Rám nem néztek még, míg ő nem nézett rám. Nem lélegeztem még, míg nem vele lélegeztem.

.........Most is csak őt látom, ha behunyom a szemem, most is érzem a kezét a vállamon. Ölelésem, ölelése minden porcikában izzó parázsként él.

.........Távozni készültem, amikor leszállt mellém, s attól kezdve 3 órán át megszűnt körülöttünk a világ. S amily hirtelen jött, úgy távozott egy kósza hívás után.

.........Ő az én Hamupipőkém. Nem tudom mily mostoha tartja otthon, nem tudom ki ő, nem tudom mily kósza életből lépett ki erre a rövid időre. Nekünk ennyi jutott.

.........Bár azért jobban jártam, amint a herceg, nekem van egy nevem és egy telefonszámom is.

.........Ha a szépség fizikailag megtestesülne, úgy nézne ki, mint ő, ha a tökéletesség egy pont, legközelebb ő áll hozzá. Ha valaki rá tudna venni a változásra, akkor az Ő.

.........Minden mi felettem áll legyen velem. A Párkák nem lehet olya kegyetlenek, hogy cél nélkül fonták bele Őt életem fonalába. A teremtő Isten nem lehet oly bosszúálló, hogy a kezembe ad valami, hogy az kirepüljön onnan.

.........Nekem sohasem mennek simán a dolgaim. Mi lesz ezután? Milyen eszeveszett életbe csöppenek, milyen sebeket szerzek, milyen boldogság vagy boldogtalanság ér majd?

Vágyom már a boldogságra.

Kérek mindent, ez ne csak egy állomás egy rövid elragadtatás legyen.

Könyörgöm!