Elveszett múlt II.

.....


.


.............A falum. Ami immáron község.



.............Pár napos itthon tartózkodásom alatt újra szembekerültem gyerekkorom emlékeivel. Annyi minden változott és legalább ugyanannyi dolog maradt ugyan olyan.



.............Voltam templomban. Szinte minden ugyan olyan, mint a 11 év ministráns éveim alatt. Ugyanaz a kis ima lóg a sekrestyében, ugyanazok a hibákat viselik a kis szobrok. De immár más áll az oltárnál és olvassa fel az olvasmányt. Én is ennyit makogtam? Úgy emlékszem én voltam a legjobb. Ez több mint biztos. Hisz ma is mindenki emleget.



.............A tó megváltozott. Már nem lehet szánkózni rajta. Körbe kerítették.



.............A családon kívül alig ismerem fel az embereket. Főleg a gyerekeket. Egy közös rokon látogatásakor találkoztam egy fiúval. És nem hittem el, hogy ő az a kis fiú, akikre évekkel ezelőtt még a de édes szót használtam. Ma pedig a fájlmegosztó oldalakról csevegek vele és zeneszámokat küldünk egymásnak bluetuth-on. Hogy ugyanabba a középiskolába jár, mint én. Hogy 7 évnyi különbséggel ugyanazok az emlékeink.



.............Most egy fejjel magasabb, mint én. Sportol vagy mit csinál. Hatalmas. És én tanítottam biciklizni, most pedig sport autót vezet.




.............A gyerekek, akikre vigyáztam most nagy lányok és nagy fiúk. És emlékeznek rám. És valami számomra érthetetlen okból nagyon felnéznek rám. Az lettem, akire régen én is csodálkozva néztem fel?



.............Este van. Egyedül sétáltam haza. Közben nagy pelyhekben hullott a hó, fények csak elszórva világították meg az utat. Hirtelen végigfutott rajtam minden, a kezdetektől mostanáig.



.............Séta közben megálltam egy lámpa alatt és csak álltam. Készítettem két képet, hogy emlékezzek erre az érzésre.



.............De hát nem vagyok öreg, még most vagyok fiatalságom idusán. Hogy érezhetem ennyire az idő múlását? Félek kicsit. Mi van ha csak egy kicsit hunyom le a szemem és mire kinyitom már vége az életnek? Ha már csak emlékekből élek majd?




.............Talán nem kellene még erre gondolom.




.............Azért jó lesz hazautazni Budapestre. Ott megszűnnek az ijesztő impulzusok.


























































Nincsenek megjegyzések: