Horatio, Albert, Mihail és én

.

............A szingliség egyik vitathatatlan velejárója a magányos esték. Szingli vagyok vagy sem, estéim vannak, amelyeket el kell töltenem.



............Szerencsére, mint már említettem Horatio és barátai rafináltabbnál rafináltabb történeteket mesélnek a napfényes miami életéből. És én iszom is minden szavukat.





............De ha ez nem lenne elég, két másik igencsak szószátyár barátom kitölti a fennmaradó üres estéket.



............Albert. Hosszasan mesél, minden egyes részletre kitér, s egy apró cinege csicsergését sem hagy ki a történetből. Szerinte ez kell. Szerinte a környezet maga a történt. Bevallom néha kicsit unalmas ez a mellébeszélés, de hát önmagában a történet igen érdekes. Nuca történeté meséli, a szinte egyedül felnőtt kislány boszorkánnyá változását. Ő az én Wass Albert barátom, aki a Fountineli boszorkányról mesél nekem.





............Mihail. Ő már kevésbé foglalkozik holmi környezetábrázolással, fantáziájának nem sok határt szab. Szerinte ez kell. Szerinte ez ironikus, szerinte ez kell a jó történethez. A mesébe kell valami nem hétköznapi, mondjuk maga az ördög, aki ezúttal Moszkvában rosszalkodik. Ő az én Mihail Bulgakov barátom, aki A mester és Margarita történetét meséli el nekem.





............Így telnek magányos estéim. Hol gyilkosokat keresünk, hol a havasokban élő Nuca hátköznapjait követjük soron, s mocorgósabb estéken az ördög Moszkvai garázdálkodásain nevetünk és félünk.




............Magányos esték? Azért annyira nem magányosak.










Nincsenek megjegyzések: