Adiós

Kurva vagjok! – hangzott spanyol barátom első magyar mondata, melyet többen hosszú percekig tanítottunk neki. Gyors fejlődést mutatott s még aznap este kibővült a mondat: Occso kurva vagyjok - ra. Alany, állítmány és még egy jelző is. Ígéretes kezdés.

Hamar rájött az –ok elhagyásával már nem rá vonatkozik a mondat: Occso kurva vagj!

Mondjuk egy két nehezen kivehető szavakkal egy év alatt nem sokkal bővült magyar szókincse. De ezt a mondatot legalább rendszeresen hangoztatta.

Letelt az egy év és hamarosan indul haza, végleg.

Az egy év alatt megkedveltem, s lassan, egy bizonyos fokig már nem zavart spanyol temperamentumából fakadó in public megnyilvánulásai. Bár az ujjal mutogatás és zaz idegenekkel közlöm ha szépek, esetleg látványosan utánanézek ha bármi különös van rajta szokásokat még nehezen kezelem a mai napig. Ilyenkor egy kedves: Sergio, ezt itt nálunk nem szokás mondattal próbálom tompítani, persze hasztalanul hisz legközelebb ugyanezt teszi.

Őszintesége, a titkolózás és rejtett sérelmek csendben növesztésének országában nagyobb kontrasztot ad. Róla legalább tudom, hogy ami a szívén az a száján, ha baja van megmondja, s bár néha itt is átlépi a határt de mindent szívesen elmesél magáról.

Rossz nyelvekkel ellentétben nem azért barátkoztunk meg, mert így gyakorolhattam az angol nyelvet, sem pedig egy spanyol honba való invitálás elérése érdekében. Bár a gyakoroltam és valószínűleg meg is látogatom majd Madridban valamikor, de mint mondtam ezek csak mellékes dolgok.

Bár nem érti mit írtam a blogra, azért én itt is megköszönöm neki az elmúlt évi összes mulatságot, utazgatást, partikat és vacsorákat. Utazz jól és soha ne feledd: Occso kurva vagjok!