Június

Június. A NAGY hónap.

.......Ahogy közeledik az indulás dátuma piros fekete rulett mezőkként váltakozik bennem a jövőbe vetett hit és a sikertelenség félelme.

.......Ma este a ködös jövő ijesztő képei villannak be sorra. Mi lesz ha elbukok, mi lesz ha kudarcot vallok? Nem lehet, nem történhet így. Utolsó erőmmel is próbálom majd elkerülni a csúfos lehajtott fejjel való hazatérést.

.......A szüleim, barátaim, családom ismervén szüntelen ismétléssel hangsúlyozzák a londoni út kaland jellegét. Anyukám boldogabb lenne ha a próbaidőszak után úgy döntenék hazajövök és velük töltöm a nyarat, s hagyom Londont az angoloknak. Ők nem várnak el tőlem semmit.

.......De én igen. Saját magamnak magasra szögeltem azt a lécet, amit bármely eszközzel is de megugrok. Isten engem úgy segéljen! So help me God! London, te vagy az én Everestem!

.......Az Egyesült Királyság lesz a negyedik ország. Hány kell még, hogy megtaláljam a helyem? Kicsit unom már szeszélyességem és mérhetetlen unalmam. Szeszélyen kiválasztok egy országot vagy várost és elköltözöm, mérhetetlen unalmammal pedig mindegyiket 3 év alatt megunom és megcsalt hitvesként elhagyok egy új és izgatóbb szeretőért.

.......Nem tudom eldönteni, hogy nem találtam meg még a helyem a világban, vagy egyszerűen csak ilyen vagyok. A legjobb barátaim szerint én ELEMI vagyok. De szépen fejezik a rossztulajdonságaim halmazát, ezért is a barátaim.

.......Mintha vágyam és ösztönöm tökéletes ellentétben lenne egymással. Arra a retkes fehérkerítéses házra vágyom én is a maga teljes életével, s ugyanakkor valami ösztönösen arra buzdít, hogy menjek és menjek, ne nézzek hátra, égessek fel minden hidat hátam mögött, vissza se pillantsak, nehogy visszanézzek és Lót feleségéhez hasonlóan végezzem. És láss csodát most újra ezt teszem. Csak rohanok magam előtt vagy után.

.......Nem szeretem a befizetett nyaralásokat, nem vagyok tömeg turista, akinek egy gyorstalpalót végzett idegenvezető mondja meg mit kell és miért értékelni. Köszönöm, meg van hozzá a saját alapom, majd én eldöntöm mit tartok értékesnek és mit nem. De ez legalább más lesz. Nem kell egy nap alatt erőltetet tempóban megnéznem egy várost. Nem is egy tengerpárti napsütötte városban heverészek, jaj ugyan, az olyan unalmas. Nem nekem való, süttessék magukat a hüllők s a halvérűek.

.......Most más lesz. Nem turista leszek. Londoni. Egy nyirkos esős reggelen leszaladok a pékségbe valami finom pékárukért, és gyorsan elfogyasztom otthon, majd indulok munkába. Egy leszek a londoniak közül. Úton haza, megpihenve látom majd London apró csodáit. Nem egy könyv alapján, inkább belém itatott életnedvességgel átjárva pillantok minden egyes négyzetméterre.

.......De félek. Iszonyatosan félek. Azonban minden áron megakadályozom félelmei eme szavakon túli megszületését. Nem uralkodhat el rajtam sem félelem, sem rettegés.

.......London, kérlek lény velem gyengéd!